Tudod, mi elváltunk

Egy rózsaszín sapkás angyalkával találkoztam ma. Narancs a jele az oviban. Ugyanazzal a vonattal utaztunk, mindketten bedugtuk az ujjunkat a hordozó pici rácsai közé, de nem egy kocsiban, és őt nem harapta meg a kiskutya.
Aztán az apukája foglalt nekem helyet a busz négyes ülésében, és levette az angyalka színes sálját. Így maradt a rózsaszín kiscsizma, a rózsaszín kabát és a rózsaszín sapka.
Ő megkérdezte, hogy szerintem szép-e a sál. Az volt. Szerinte is. A legtöbb dologban egyetértettünk, de elfogadhatatlan volt számára, hogy miért én viszek az Apukámnak kiskutyát, és miért nem ő ad nekem ajándékba.
És az is, hogy miért nem kéthetente hétvégén találkozunk Apával, mikor kirándulós hétvége van hozzá, a másik városba.

Emlékszel?

Errrrr mindig olyan fura játékokat talál ki. Jó furákat. Többször is játszottuk azt, hogy feldobott egy dátumot, és ki kellett találnom, hogy mit csináltam 3 éve akkor. Elsőre lehetetlennek tűnt, de valahogyan mindig akadt egy emlékezetes dolog közel ahhoz a naphoz, amivel el tudtam helyezni az időszakot az életemben... és 5-10 perc múlva már megvoltak a feldobott nap eseményei is.
Névnapokat, szülinapokat, esküvőket, haláleseteket... megjegyez az ember. Azonban mostanában van, hogy meglátom a dátumot, és tudom, hogy tavaly, 2 éve vagy talán még régebben valami fontos dolog történt velem akkor. Ilyenkor előkapom ezt a kis blogot, és rájövök, hogy tényleg. Először azt hittem, hogy véletlen, de annyi ilyen eset volt már, hogy kezdtem komolyan végiggondolni ezt az egész dátumos históriát.
Vagy egyszerűen lehet, hogy vannak napok, amikre emlékezni fogok? Akaratlanul is? 20 év múlva is?

Fura.

Mikor ma azt mondtam, hogy szeretnék hazaköltözni, és Apu azonnal rávágta, hogy épp ma jutott neki is eszébe, hogy talán az lenne a legjobb, ha elköltöznénk Aprajafalvára, és még a földművelést is szívesen megtanulná... hát rájöttem, hogy tényleg van valami gebasz a rendszerben.

Igazából: csak a blues. Ilyenek az estéim.

És azt mondtam már, hogy jövő héten megint jelentkezem abba a suliba, amitől 3 hete én búcsúztam el??? Van új a nap alatt. Még nekem is :D

Ha az időt vissza lehet állítani egy órával, az életet miért nem lehet visszapörgetni egy picit?

A "Mindent megvettem, megyek haza!" mondatokat Aputól szoktam meg, bajszos kedvenc tanár bácsiktól nem, de azért jól esik, ha valaki felhív azért, hogy megvan a szmoking-ing :D

A minap felhívott egy hölgy az isiből, akit én jól leteremtettem, hogy mégis micsoda dolog az, h nem írják rá a meghívóra, h hány vendéget vihet a diplomázó, hiszen számunkra most ez a legfontosabb, és már én is akartam hívni, mert hát ilyet... Ő bocsánatot kért, szabadkozott, belátta, hogy igazam van, majd felkért, hogy mondjam el a búcsúbeszédet. Én erre kb 2,5 percig nem jutott szóhoz. Aztán én szabadkoztam...
A beszéd kész. Olyan allegorikus lett, hogy külkeres legyen a talpán, aki megérti, mit akarok mondani. Nekem viszont tetszik.
Aztán visszaolvastam itt a Külker tegeket, és rájöttem, hogy tényleg szerettem ezt az iskolát. Csak jó dolgok ezek.

;)

Az, hogy ma 28 évesnek néztek, egy dolog. Szinte már megszokott dolog. De az, hogy családanyának ?!

Az elhalványult nevek napján

Eszembe jutott ma az a karácsony - évekkel ezelőtt - mikor listát írtam azokról, akiktől jókívánságokat vártam és azokról is, akikről én tartottam fontosnak, hogy megemlékezzek. Különböző osztályokba is rendeztem őket. Visszatekintve már nevetek magamon, de akkor valamiért nagyon fontosnak érzetem ezt.
Ma nem volt ez így. Igazából ma azon töprengtem, mi volt tavaly ilyenkor.
Mama szerint a szeptemberrel mindig minden megváltozik. A szeptember már "ember" hónap. Ilyenkor sálat kell kötni, vastagabb zoknit kell húzni (vagy egyáltalán zoknit) és egy csomaggal több zsepit kell tenni a táskánkba.
A szeptember már "ember" hónap. Az idei szeptember egy nagyon kemény ember hónap. Bárhogyan szeretném szépíteni, minden megváltozott. Elhalványultak a nevek a listán. Az elmúlt 16 szeptember mindig iskolával kezdődött. Ceruzákkal, tollakkal, füzetekkel, majd színes lapokkal, tárgyfelvétellel, de idén nem. A mostani menü kétségbeesés, szomorúság volt, majd döbbenet, boldogság és végül remények.
Elhalványultak a nevek, de nem azért, mert elkoptak volna. Ott vannak még mindig, azt hiszem, én távolodtam tőlük. Távolodtam, hogy közeledhessek valamihez, ami talán én vagyok. Vagy valamihez, ami szeretném, ha lennék.
Aztán egy nap megelevenednek a nevek, és beszélni kezdenek hozzám. Cigarettafüst árnyékából kérdezik, hogy zongorázom-e még, elmondják a vezeték nevüket is, mert azt hiszik, már nem is emlékszem rájuk, 36 másodpercben tudatják velem, amit tudatni kell, és nézik tovább a tévét... vagy éppen nem mondanak semmit, mert jól tudják, ezzel mondanak a legtöbbet.
Hangok, amiket már egyre nehezebb felidézni, pedig egykor olyan édesen csengtek. Képek, amiken még önfeledten nevettünk, ma pedig már komoran nézünk egymásra. Illatok, ízek - semmi nem olyan már.
A boldogság valahol ugyanolyan, mint a fájdalom: nincs se szélessége, se hossza. De van mélysége.
S valamire rájöttem ma; minél mélyebb fájdalomból nézel fel, egy napon olyan magas boldogságról látod majd az alját. És nem baj, ha néha felerősödik az egyik, mert a másik nélkül az sem lenne. Lehet, hogy fakulnak a nevek, de ott vannak! Örökre.

Azért olyankor felmelegszik a szívem, ha azt látom, hogy egy citerás és egy zongorista ismerős hölgy is férjhez ment, s az esküvői fotók nem, hogy műtermiek, a szabadban készültek, a központi szerepet pedig nem is a párok, hanem a hangszerek foglalták el ^^

Mondjuk annyi haszna volt annak a 3 mesefilmnek (Gru-Csibefutam-Jégkorszak), amit szünet nélkül egymás után rám erőltettek szombaton, hogy évek óta először képes vagyok megnézni egy teljes filmet (egyedül)! Viccesen hangzik, de komoly áttörés ez most nekem. És örülök :)

Soha nem kötődtem érzelmileg különösebben szórakozóhelyekhez. Mindig volt kedvenc kocsmám, kedvenc kocsmában kedvenc italom, de a pultosok neve soha nem is érdekelt. Nem bratyiztam többet a kelleténél (és, amennyi tőlem megszokott), nem akartam barátkozni, nem akartam ingyen kávékat kiharcolni. Szerintem a pincér semmivel nem nyújt több szolgáltatást, mint egy metróvezető. Sőt! Egy pincéren nem múlik az életem, de sokszor egy buszsofőrön igen.

...most mégis gyártottam egy oklevelet annak az embernek, akihez fél órán belül indulunk "utolsó ebédre", s aki a múlt héten könnyes szemmel felajánlotta, hogy inkább örökbe fogad minket, mert úgy legalább biztosan találkozunk még...

Eltűnve

A múltkor majdnem töröltem a blogot. Minden változóban van épp, és már nem érzem annyira magaménak ezt az egész oldalt... Mégis úgy döntöttem, maradjon. Majd meglátom, mi lesz vele. Most egy darabig itt is csend lesz :)

El Kazovszkij: Homokszökőkút (versek)
Máltai kereszteződés
Térey János fordítása
1
Élet csak az, mi látható?
Csak egy kérdés latolható,
És nincs értelme semminek?
Méghogy nincs!, csattantok föl joggal.
Nincs? Hát a krónikás, a közvetítő?
Na és az életmentő?
Na és maga az Üdvözítő?
Vagy valamiféle Teremtő,
Aki szemmel tart valahonnét?
Nincs más, mint a tapasztalat?
Hiába volt a tegnap?
De rosszabb
A reménytelen sötét mai nap,
És még szánalmasabb a holnap.
Fürkészem gyermekkorom óta,
Ül-e e ott fönt ama Mindenható,
Vagy él-e köztünk egy Jelenvaló?
2
Valaha mi mindent ki nem találtam,
Hogy a romlás tényét e földön
Leplezzem minden halandó előtt:
Kész voltam lepaktálni rögtön
– Kicsorbítandó a halál kaszáját –
Bármilyen égi-földi hatalommal;
Kész voltam megállítani
A Párkák pörgő rokkáját azonnal,
Sorsunk fonalát el ne nyessék
Az óhajtott idő előtt.
De mindhiába! Lehetetlen
Becsapni ekkora erőt.
Kamrában, padláson és pincezugban,
A pusztaság lapályain
Sokan rimánkodtak ugyanezért;
De nincs naptár, amelynek lapjainTöbb lett azóta a nappal s az éjjel.
Az ember gyermeket nemz, és mit ér el?
Fiát fölfalathatja pár Szirénnel.
A három Párka egyre szálakat fon,
És kénye szerint metsz el bármi pályát,
S még nem született találmány e bolygón,
Mely halkítja ollóik csattogását.
Tán még nem szült meg minket a Teremtő?
Vagy mi magunk szültük magunknak őt?
A találós kérdések mélye meddő,
Hisz testamentum rejti az Üdvözitőt:
Nem akármeddig vágytunk mi elérni,
A mennyek főkapujáig egészen!
Vagy tovább? Mindig savanyúnak érzi
A szőlőt, aki csalódott hitében,
De úgy, hogy nem tud pokolra se menni.
– Purgálás is jobb neki, mint a semmi!
Először mindössze élni akart;
Azután – még egy kicsit élni. Aztán –
Csak még egy kicsit. Hol maradt
Vakmerősége? Az aranykor alján
Lappang, mint egy őskövület-darab.
Arra várunk, történjen valami,
S a leghosszabbik útra elhajózzunk;
Bár a kimozdulás nem gazdagít,
De látni a világot, ez a dolgunk!
Szétnézni, hová csak ellát a szem,
S tudni, a kozmosz hány határ,
Hátha egy tűzforró vagy fagyos estén
Megszólalnak majd a galaktikák,
Ama galaktikák:
„Nincs késő. Rá se ránts,
Ha nyugalom nincs, kényelem akad.
Ez valóban a teremtett világ.”
– Álljon bár tőle égnek a hajad.

Akárhogyan is lesz, úgyis olyan könyvet írok, hogy egész életünkben nem kell majd többet dolgoznunk, meglátjátok!!

Férfi és női dolgok

Mormi: Sportolnunk kellene, nem jó ez így.
Apu: Hát igen...
Mormi: Tudod mit, Cindy-zünk együtt!!
Apu: Ööö... az nőknek szól.
Mormi: Oké, akkor te csinálj valami férfiasabbat!
Apu: Ma is söröztem...

Hiányzol.

Szerintetek hányféle hiány létezik? És miért hiányolunk, miért hiányzunk? Ezeken töprengtem ma.

Hiányolunk valakit, aki már nem él, soha többé nem beszélhetünk vele, hiányoljuk a családunkat, ha egy fontos eseményen nem lehetünk együtt, a barátainkat, ha másfelé vet minket a sors.

A bevétel és a kiadás különbsége is hiány... mondjuk költségvetési. És persze hasonló szó akad ékes nyelvünkben arra is, ha majszolnánk valamit, de üres a hűtőnk.

Akár tetszik, akár nem, a hiányérzet az egyik legönzőbb érzelem. Más hiánya önmagunk sajnálata is egyben: kevesebb jut abból, ami a "miénk". Épp ezért sokszor az a legjobb, ha kiskanállal mérjük.

S, hogy miből tudjuk, hogy valóban hiányzunk valakinek? A fogkeféből. És abból, mikor megérkezünk, az első mondatával arra kér, vigyük ki a helyére azonnal, mert nagyon rosszul mutat 1 abban a pohárban.

Azért, ha a gmail szól, hogy Kottásztól kaptam egy levelet, hát... az vesse rám az első követ, aki nem kezd el istentelenül nevetni:D (Minden rosszindulat nélkül!!!)

Az én majálisom

Ahogyan tavaly, az idei május 1-jét is a Müpában töltöm, és ismét egyedül. Azt hiszem, most épp ez kell egy picit. Már alig várom :)

Kedves Nap!

Eszméletlen, ahogyan az agyam dolgozik ebben a zivataros időszakban. Most jutottam el oda, hogy valóban már csak 5 oldal hiányzik a második szakdogámból, de mielőtt leültem volna megírni, még rápillantottam a leveleimre. Miközben az járt a fejemben, h milyen idióta ez a gmail, hogy megint valami buta jellel összepiszkította az amúgy is túlságosan színes levelesládámat, megláttam, hogy nem vagy fenn. Arra gondoltam, olyan fura ez így - gmail, nélküled... hm... Vajon merre lehetsz?!
Aztán úgy voltam vele, hogy biztosan a Jelenben, és megnyitottam a jutúbit, hogy betegyek egy kis Bonobo szakdogához chilloutot, viszont a keresőbe azt írtam be, hogy Kiende.
Néztem a monitort, nem értettem, mi van, mikor rájöttem, hogy valaki a mátrixból kiszólt nekem, hogy merre leledzel... Remélem, jó volt a koncert, az agyamnak (vagy Isten tudja kinek/minek) bravó az infóért!!
Majd besz!
Cáppp

Suttyó

A legjobb mégis VakMacska volt, verhetetlen mondatával: "Ez a fiú érzelmi intelligenciáját tekintve egy kis suttyó! Egy kis érzelmileg suttyó!" :D

NEEEM KEEELL!!!! {Van 2!!}

Egyszer eljön majd az a pillanat, hogy tarkón vágok mindenkit egy péklapáttal, aki elveszett, majd megtalált, elkóborolt, dobozba tett, folyóban talált, a kút mélyéről összeszedett, az anyja lebénult, nincs teje, elpusztult, égbőlpottyant, szűznemzéssel a világrajött, a fekete lyukból alászállt... kiskutyáknak keres fészbukon megbízható, édibédi, cukimuki, könnyesszemű, meleg szívű, állatbarát, jó ember gazdát!!!!!!!!

Na, EZ feldob!

Azon töprengtem ma, hogy tavaly ilyenkor is egyedül voltam az akkori kis albérletemben, ültem a balkonon (milyen jó is volt az a balkon... hm...) és nagyon írtam valamit. Akkor is. Már nem emlékszem, mit. Hermináról jutott eszembe, mert felajánlotta, hogy hoz át sonkát, és akkor ugrott be, hogy ez a mondat már tavaly is elhangzott.
Úgy fest, a húsvét nem az én ünnepem.

Cicás lány

...pedig nem is szeretem a macskákat. Hm...

Nevess velem. Rajta.

Én csupán két dolgot hiányolok az emberekből. Az egyik az egymás iránti tisztelet, a másik az önbecsülés (ami sokszor tartással párosul). Úgy fest, ezeket nem osztogatják a korrigált kreditindex mellé...

Írok ám, de tényleg!

A világ legokosabb Tanár nénijének hatására mától tényleg naponta írok. Nem sokat, egy flekket. Azt hiszem, a cinikus köntösömet veszem fel a reggeli firkálásokhoz. Majd kiderül, mennyire durvára sikerül...
Az alanyok pedig Ti lesztek, rettegjetek! Akit először látok a kis mosdatlan szemeimmel fészbukon, annak arra napra annyi!!! VÁVÁVÁ :W:W:W

Megálmodtalak

Az utóbbi néhány hónapban zavarba ejtően sok dolgot álmodtam meg előre. Szinte teljesen ugyanaz történt egy-két napon belül, mint az álmomban. Többnyire rossz dolgok voltak ezek, az elmúlás sem kímélt...
Aztán tegnap véletlenül egy jutúb ajánló ezt a számot dobta ki nekem:


Azonnal küldtem VakMacskának, hogy a Harmonikás Fiú vajon el tudja-e játszani, s tanulja meg, mert egyszer úgyis meglátogatjuk majd a messzeségben, és akkor számon kérem majd rajta:)
Aztán ma sétáltam a Deákon az aluljáróban, s már a lépcsőn lefelé a zsigereimig hatottak az ismerős akkordok. Egy alig húsz éves fiú ült törökülésben a földön, előtte egy faragott fa dobozka, mellette a narancssárga kuka, a kezében pedig egy mesésen csillogó bordó harmonika, s játszotta ezt a dalt.
Remélem, ezek után szép dolgokat is megálmodom majd.

Az elmúlt napokban kettő elhatározásra jutottam.
Egyrészt, hogy imádom a Hagyományok Házát, meg fogom csinálni a dokumentumfilmet, amihez szerintem Sós Ági segítségét fogom kérni.
A másik, hogy álnéven írok egy manapság divatos szingliregényt, és baromira sok pénzem lesz ;)

Nem emlékszem már megint... :(

Tegnap elalvás előtt kitaláltam egy nagyon jó kis mémet, de reggelre megint elfelejtettem. Bő fél éve volt hasonló időszakom. Eszméletlen jó ötleteim, témáim voltak, de perceken belül ki is mentek a fejemből örökre. Nagyon rossz állapot ez :(
Szóval egyelőre nincs mém, de majd dolgozom rajta ;)

Dokfilm

Mormi: Szóval majd megnézheted az új LED-es tévén a filmemet, ha menő dokfilmes leszek.
Aputa: Oké, de csak akkor, ha HD... már ne is haragudj :P

:D

Hölgyeim!

Mégis mire vártok? Mégis mit vártok? Mégis kit vártok? Egy herceget? Egy olyan embert, aki mindenben tökéletes? Tündérmeséken nőttünk fel egész a sorozatokig, ahol jöttek az Emanuellek, a szuper latin szeretők pénzzel, igéző tekintettel, majd a szívtipró, bohém, gitáros figurákon keresztül vezetett az út a mindig vicces, csábos menedzseres filmekig, a szuper főszereplőkkel, akik tudják, hogy melyik a legjobb évjáratú bor és méregdrága éttermekben vacsoráztok velük.
Hazug szavak, nem létező jellemek. Igen, Romeo és Júlia története jó kis sztori... mi is lett a vége? Meghaltak? És szerintetek Romeo lába vajon levendula illatú lett volna, ha egy tavaszi napon még a téli cipőjét húzta volna fel, ráadásul műszálas zoknival? Elárulom: nem! Rohadtul büdös lett volna! Sőt, talán Csipkerózsika sem Winterfresh ízűen ébredt volna száz év szunya után...
Ébredjetek fel ti is! Vegyétek észre, hogy a csoda nem a sztereotípiákban rejlik! A csoda ott van mellettetek! Néha horkol, előfordul, hogy kimarad éjszaka... talán ki is zár a lakásból egy hosszú nap utáni korai alvásnak köszönhetően. De ott van. Talán csak ki kell nyújtanotok a karotokat, hát tegyétek meg! És, ha már ott van, becsüljétek meg! Ne engedjétek, és végképp ne lökjétek el! Eljöhet a nap, mikor rájöttök, hogy hiba volt, és már késő. Ne legyen késő!

Megnézed, mert azt mondtam!

Szájtátva a Férjhez mész, mert azt mondtam utolsó jelenete előtt

Mormi: Juj, ez nagyon jó, gyere!!
Aputa: Filmezel?
Mormi: Ühüm. Ez az uccsó jelenet mondjuk, de elmesélem a sztorit, ha érdekel.
Aputa: - leül a kanapéra, kikukucskál a szemüvege felett - Végig kellett néznem a múltkor Anyáddal is - mert azt mondta!!

:D:D:D

Kimondottan szeretem a 40 milliós játszmát. Az egyetlen "játékos" műsor, ami a tévé elé ültet, és örülök, ha tanulok belőle valamit. Még a neten is szoktuk játszani.

DE! Azt mondani Janikovszky Évára, hogy nem tudja, kicsoda, és ha mégis "ő lesz a megoldás, akkor nagyon mérges leszek rá" - szégyellje magát az ilyen ember!!

Ami boldoggá tesz

...a SzépTornacipős Lány után szabadon

Friss ágynemű friss illatába burkolózva aludni
Ha mások szerint finom, amit sütöttem/főztem
A kisruhám, amit Anuta horgolt
Színes post-it-ek
Ha a nagymamáimnak én adok sütési tippeket
Zongorázás
Mikor Aputa rám ír g-talkon
Mikor Apu hazaér a munkából. Olyankor valahogy mindig sokkal szebb is, dehogy miért?!
Mikor Mama és Papa jönnek elém a vasútra
Mikor a bajszos kedvenc tanár bácsi azt mondja: "Ha az én lányom lennél, akkor most azt mondanám..."

+1 Mikor a kutyá(i)m bepisilnek örömükben, ha hazamegyek. Neo - méreteiből adódóan - ezt általában a cipőmön intézi :)

Harisnyás bitang

Szóval akkor, ha a leples bitang leple alatt szüzek, szajhák, férfiak vétkezhetnek, és én a harisnyás bitang vagyok, akkor nekem meg a harisnyám alatt?! Ó.

És igen. Az utolsó fázis a tényleges munka megkezdése előtt, mikor már a blogomat is újradizájnolom. Persze ezzel semmi gond, itt a tavasz, a jó idő, itt is kell egy kis felfrissülés. A könyvek sem véletlenül csücsülnek itt hátul a polcokon. Kemény munka következik, és nem csupán szóban. Vigyázzatok, mert két olyan szakdoga van készülőben, ami a fejeteket is leviszi ;) Fogyasszátok majd őket olyan óvatosan, amilyen óvatosan én írom :D

Végtisztesség?

Vajon létezik olyan felnőtt ember Magyarországon, aki nem ismeri Ranschburg Jenő nevét? És vajon mi jut eszünkbe először a méltán híres pszichológusról?

És másodszor? És harmadszor? Bizonyára sokadszorra sem a pártpolitika. A Heti Válasz újságírójának mégis sikerült a professzor haláláról szóló hírt és a politikát összehoznia, azt a felcímet adta anyagának, hogy „Meghalt Gyurcsány bizalmasa”.

Ranschburg Jenő tudós volt. Az az ember, akit figyelve, akitől tanulva több nemzedék sajátította el a gyereknevelés alapjait. Cikkeivel, előadásaival, műsoraival, tanfolyamaival, számos könyvével és személyes válaszaival mindig rávilágított a problémák lényegére, működőképes segítséget nyújtott. Megtanította a szülőket arra, hogy ne csupán a saját akaratukat érvényesítsék, ne akarjanak minden egyes konfliktusban győzedelmeskedni a gyerekeik felett, próbáljanak meg empatikusan viselkedni és ne akarják a nevelést fenyegetéssel vagy agresszióval helyettesíteni. Nemzedékek tanulták meg tőle, hogy nem illik a gyereket verni és a tévére, mint bébiszitterre bízni a nevelését. (Ahogy egyre kevesebbet szerepelt, úgy vált újra egyre népszerűbbé mindkét „nevelési mód”. Vajon miért?)

Mindezek tudatában felmerülhet bárkiben is, hogy Ranschburg Jenő halálából pártpolitikai kérdést generáljon? A jobbik eset, hogy a Heti Válasz újságírója nem tudja ki halt meg – bár ez sem egy könnyen megbocsátható bűn. A rosszabbik… a gusztustalanság határát súrolja. Egy halott ember politikai nézetei mögé bújva ócsárolni a másik oldalt – a saját beállítottságunktól függetlenül is – vérlázító. Az újságírói etikáról pedig ne is beszéljünk, hiszen az valahol messze elakadt a Heti Válasz anyagának címe és felcíme között.

Ranschburg Jenő neve fogalom, bármit is gondolunk politikai nézeteiről, nem azonosítjuk korábbi vagy jelenlegi miniszterelnökökkel, kormánypártokkal. Ezt tenni a tudatlanság és a kicsinyesség netovábbja.



Továbbra is azt hiszem, nem baj, ha néhány anyagom itt is megjelenik...

De mi van alatta??

Vannak emberek, akikre nagyon büszke vagyok. Büszke vagyok, hogy ismerhetem őket, hogy tanulhattam és tanulhatok tőlük. Az egyik ilyen embertől azt tanultam, hogy a bulvárban nem elég lemenni kutyába. A kutya alá kell menni.
De létezik-e még a kutya alatt lévő világon túl is valami? Azt hiszem, igen. Ez a felcím, ez az utolsó bekezdés mindenen túltesz szerintem.
Talán ez volt az utolsó csepp a pohárban, hogy teljesen kiábránduljak a szakmából. Már csak egy kérdésem maradt: a pokol hányadik bugyra az újságíróké???

Mivel a felcímet levették:

Ámen!

Hosszútávú tervem: Párizsban (élni, tanulni, szerelmesen sétálni) Pierre-Yves Plat fiúcskát hallgatni élőben egy kávéházban (L)

Ó, hát már... jaj már :D:D:D

Oh, wow!!!

A legfőbb álmom

...az ex-rádióigazgató asszonynak köszönhetem! Ma éjjel rájöttem: minden vágyam, hogy találkozzak azzal az emberrel, aki ezeket a szövegeket írta!!! ZSENIÁLIS!!!!

Amire vágyunk...

... van, hogy megkapjuk - talán ez még rosszabb, mintha életünk végéig epekednénk utána. Csináljuk, néha kétszáz százalékon pörgünk, olykor leengedünk, elengedünk. Kilométerkövek, veszélyes útszakaszt jelző táblák, távok, ahol gyorsabban száguldhatunk célunk felé. Nyomjuk, hogy minél jobb, tökéletesebb legyen.

És egy nap jön egy telefon. Egy hívás, ami a macskajajból ébreszt, s felajánlja, hogy a tiéd minden. Tehetséges vagy, próbáld ki magad, menni fog. {"De ne nyávogj, mert kinyomom!!!"}

És nem. Megint nem. Erre is nem. "A" lehetőségre is nem. Tudom, hogy sokan látják már elérkezettnek, de én még nem. Végigviszem az összes célom. Szeretném, tudom, és attól csak még jobb lesz pár év múlva. Arról nem is beszélve, hogy 2 nappal ezelőtt még külföldi ösztöndíjakat nézegettem, és találtam is!!

Azt hiszem, hogy sokkal több dolog van előttem, mint azt most gondolom, és szeretném is kipróbálni.

...viszont összeszorult a szívem, mikor Apu átölelt, s akkor jöttem rá igazán, mikor megláttam magamat a szemében: nehéz és fáj. Sokszor nem attól kell félnünk, amire vágyunk - attól, hogy mi lesz, ha megkapjuk.

Uccu

Írok egy könyvet. Ma kezdem. ;-)

Kedves valaki, aki a BMÉ-ről (lopod a netet??:) olvasod a blogom!

Nagyon örülök, ha valaki egy Specko Jedno szövegrészlettel talál a blogomra (főleg, ha naponta többször:) - így neked is. A kedvedért újból posztolom a számod ;)



Amúgy 17-én lesz ingyenes (??) koncertjük a Most!-ban - ha még nem voltál, hidd el, érdemes!

Habfürdő és egyéb finomságok

Rosszul időzítek az utóbbi időben. Most például ezzel a bejegyzéssel. Az elmúlt napokban mindig minden jól alakult, szuper dolgok történtek... amiket ráért leírni másnap és másnap és másnap..., mert úgyis csak elcsöppennének, annak meg mi értelme. Csodálatos emberek kerültek vissza az életembe, vagy épp lettek "újoncként" a részei. Mesés történetek, hosszú elemzések, visszaemlékezések, huncut összekacsintások - nagyszerű hét áll mögöttem.
Talán ez a nap is jó lett volna. Kaptam egy rózsát az idős nénitől a szomszédban, beszélgettem egy jót, aztán egy rosszat is. Végül egy még rosszabbat. Persze lehet, hogy ilyen is kell - szigorúan az egyensúly miatt.
Egy szó, mint száz, ma álltam a tisztálkodószeres polc előtt a boltban, és levettem egy olyan habfürdőt, aminek még a szagát sem bírtam évekig, és erre akkor jöttem rá, mikor beültünk a kádba. A Jóistennek van humorérzéke.

Éééhes vagyok, éééhes vagyok...

Én imádom ezt az új melót, tényleg, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy nekem a könyvek is megvannak, DE ez azzal jár, hogy én nem csak olvasom-írom a recepteket, hanem látom is a kész mandulalikőrös csokoládétrüfflit (számtalan társával együtt), amitől egész délután, este patakokban folyt a nyálam!!!!!

Óóóó

Ó, hát milyen szupercukiság, hogy a pátyi óvodát Pátyolgatónak hívják??? Jaaaaj :) Oda szeretném járatni a gyerekemet :)))

Cindy

Az utóbbi idők idegbetegsége jót tesz az alakomnak - az 50 perces Cindy már meg sem kottyan ;)

Hopsz

Ma délután jutott eszembe, hogy könyves mémben meg sem említettem Kaffka Margit Színek és évek c. könyvét. Olvassátok el!!! Tetszeni fog ;)

Már a százkettedikben

Szép, napos péntek volt 1909. október 1-je. Meleg szellő fújdogált, az igazi vénasszonyok nyarán született Mihály bácsi. 2010. október 1-jén már nem volt ennyire kegyes az időjárás, pedig a hét ötödik napja volt akkor is. A tornácon ülve szeretett volna beszélgetni, de a csípős hideg miatt a szobában mesélt emlékeiről.

Sárguló, vörösbe forduló levelekkel tarkított szőlőlugas futja be a régi parasztház gangját. Benn a szobában díszes cserépkályha áll, már az idők kezdete óta. Melegíti a helyiséget, főképp a mellette álló ágyat, s aki rajta ül, a százkettedik őszét kezdő Lovász Mihályt. Ha valaki betévedne ide, meglátná a flanell ingben, mackónadrágban egy sárga, talán inkább megsárgult Junoszt tévét néző bácsit, ezt gondolhatná: „Vajon miért olyan hangos ez a tévé, és miért hunyorog ennyire ez a férfi? Hetven éves korra így elromlik a fül, a szem?” – Mihály bácsi ugyanis bátran letagadhatna húsz, de akár harminc évet is a korából. Mi az a százegyhez képest.

A ünnepelt szomorúan kezdi a beszélgetést. „Nem jó a régi dolgokról beszélni, olyan rossz volt. Nagy szegénység volt akkor.” Egy korty születésnapi pezsgő azonban megindítja az emlékeket.

Iskolai éveiről nem tud sokat mondani, tanulmányai nem tartottak sokáig, közbejött a háború, s már a harmadik osztályt sem tudta befejezni. „Pedig kiváló tanuló voltam. Az én értesítőmbe betűvel írták bele, hogy kitűnő, nem számjeggyel. Az első osztályban még jutalmat is kaptam a tanítótól; egy szem cukrot. De csak én. Egyet.” – tartja a levegőbe hüvelykujját kilencvenöt év távlatából is töretlen büszkeséggel. Az osztálylétszámra nem emlékszik, de azonnal kiszámolja, már-már ijesztő gyorsasággal. Három pad..., padonként hat ember..., a lányok többen... és már meg is van: hetvennégyen „mentek fel” az első osztályba, a tanító úr pedig – akiről később a faluban utcát neveztek el – kántor is volt egyszemélyben. „Hét óráig a templomban volt, addig én tanítottam a többieket számolni.”



Azok még a jobb idők voltak, akkor még volt szén. Később a háború mindent felemésztett. Kockákra vágott, száraz, tömör trágyával fűtöttek volna az iskolában, de a füst miatt nem lehetett tanítani. Így csak novemberig tartott az első félév, a második pedig márciusban kezdődött.

Lovász Mihálynak azonban el kellett hagynia az iskolapadot az ősz beköszöntével. Az öt gyermekét egyedül nevelő édesanya egy nap levelet kapott a fronton szolgáló férjétől. Az üzenet szerint, akinek huszonöt holdnál nagyobb területű földje van, azt felmentik a szolgálat alól, mert nem volt az országban kenyér, szükség volt a gazdálkodókra. Így került Mihály egy, a család által az egyháztól szolgabérbe vett ötven holdas tanyára gondozni a jószágokat. „Ötven kiló búzát kértek a haszonbérért kisholdanként (szerk.: kb. 4000 m2). Kilenc évesen kerültem oda, egész télen jéghideg házban háltam. Volt a tanyán huszonkét tyúk meg egy kakas, nyolc liba és egy gúnár. Azokkal voltam egész télen és fűztem vakaróval a cirkot. (szerk.: A seprű alapanyaga.) Egy héten egyszer, vasárnap hoztak főtt ételt.”

A háború után még heti egyszeri főtt étel sem volt. Mihály bácsi csak a „szúrós kenyérre”emlékszik azokból az időkből. A kenyérre, ami lisztet nemigen látott, és szinte fájt enni.

Lovász Mihály kiválósága később is megmutatkozott. Őt választották a kőteleki levente század parancsnokának. Még ma is kihúzza magát, s vezényel, énekel, ha eszébe jutnak azok az évek.



Mihály bácsi 1933-ban vette el feleségét, a néhai Horváth Juliannát, akivel 59 évig élt boldog házasságban. Három gyermekük született: Mihály, Erzsi és Ignácz.

A második világháború idején Mihály bácsi már felnőtt férfi volt, mégsem vitték el katonának. „Szombaton soroztak, nekem meg sérvem volt. Nem mondtam meg, hogy hétfőn megyek műtétre, így maradtam. Mindenki csak nézett, én voltam a legerősebb a faluban, nem hitték el, hogy bajom van.”

A málenkij robottal is szerencséje volt. Az akkori szomszédjával beszélgettek az udvaron, mikor bejött a portára két orosz, elkérték a személyi igazolványukat, s mivel ő volt a fiatalabb, a hátához nyomták a puskát, és már tessékelték is kifelé a kapun. A szomszéd gyerekek is ott játszottak. Mikor meglátták, hogy fegyvert fogtak Mihály bácsira, sírva körülfogták, nem engedték elvinni. „Nyolc apró gyerek vett körbe, az orosz meg azt mondta, neveljem inkább őket. Azt hitte, mind az enyém. Aztán elmentek, én meg elbújtam. Kis idő múlva visszajöttek, a feleségemre fogták a puskát, de ő nem adott ki. Nyolcvanhat férfit vittek el akkor a faluból. Azt bánom egyedül, hogy Jóska testvéremet nem tudtam megmenteni. Láttam, ahogy elviszik.”

Mihály bácsi ül az ágy szélén, ölében egy szalvéta, a születésnapi tortából falatozik és mesél. Étvágya a régi, ahogyan a jókedve is. A hosszú élet titkáról nem tud sokat, csak annyit, ő mindig a Jóisten ege alatt, a szabad levegőn dolgozott, nem is keveset, s az étlapon is mindig olyan fogások szerepeltek, amikhez nem kellett a boltba menni, volt hozzá a ház körül minden. Mihály bácsi ül, kis tévéjén keresztül figyeli, mi zajlik a világban, és bárkivel örömmel elbeszélget, aki betér hozzá.

Emlékszik mindenre, és emlékezni is fog örökké.


(Gondolkodtam, s talán itt is elfér ez az anyag...)

Au-au

Azt álmodni, hogy majd' bepisilsz, de minden wc foglalt, és ami mégsem az, azt meg javítják, elég veszélyes dolog. Vízágyat ugyan nem produkáltam, de rohantam. Majd 5 perc múlva megint, és megint, és megint...
Felfáztam, ez van. Nyomom ezerrel a folyadékot, és már elmondhatom magamról, hogy vettem életeben sós gyógy-ülőfürdőt... nem jó! :(

Ennél szebben meg sem fogalmazhattam volna!!

Filmkavalkád

A SzépTornacipős Lány a minap filmekkel mókázott. Nézzük az én 10-esemet ;) (Ami így, utólag 13 lett.)

Igyekeztem kihagyni az "általános" filmeket. Biztosan így is akadnak lerágott csontok, de nézzük! (A sorrend nem valós film-hierarchia. Én sem tudtam eldönteni, egyszerűen így jutottak eszembe.)Inkább beszéljenek a videók, mint én.

REPRISE


THE RETURN


MY LIFE WITHOUT ME


LILJA 4-EVER


Ezen a ponton feladom, és jönnek az ismertebbek. Azt hiszem, ez az egész lista egy káosz lesz, de vállalom mindet ;)

DANCES WITH WOLVES


DOGVILLE


THE GAME


THE SHAWSHANK REDEMPTION


21 GRAMS


VANILLA SKY


És egy komoly csavar:

SZINDBÁD


A TANÚ


VESNICKO MÁ STREDISKOVÁ


És azt hiszem, hogy muszáj lesz befejeznem, mert minél többet teszek ki, annál több jut eszembe.

Csemegézzetek ;)

molyol

1. A múlt év legjobb könyve: Capote - Mozart és a kaméleonok ...mmint nekem legjobb könyv
2. Több mint 3 alkalommal olvastam: Virginia Woolf - Mrs. Dalloway
3. Kedvenc könyvsorozat: a Szindbádok, amennyiben az sorozat... hm
4. A sorozat kedvenc része: Talán maga a Szindbád
5. Boldog leszel ettől a könyvtől: A boldog az nevetős értelemben boldog? Vagy épp szívet melengetően? Vagy elégedetten? Mert akkor a., Tokaji - Szólítsatok Brad Pittnek b., Lázár Ervin - A Négyszögletű Kerek Erdő c., Updike - A zeneiskola (a novellák legtöbbje, kivéve A bolgár költőnő, mert attól mérhetetlenül szomorú leszek)
6. Szomorúvá tesz: Lásd: fentebb :) Amúgy Balzac - Goriot apó (még sírtam is rajta) és Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére (ezen is)
7. Leginkább alulértékelt könyv: A Fekete István könyvek általában. Pedig én imádom, a Ci-Nyi meg... hát a legtündéribb ^^
8. Túlértékelt könyv: Spencer Johnson - Hová lett a sajtom? Bestseller szar. Pedig még a vaterára is regisztráltam, hogy megkaparintsam... de minek?!
9. Amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de aztán mégis: Szilvási - Egymás szemében Azt hiszem, jókor olvastam. Köszi Aputa ;) És Vámos Miklós - Apák könyve Csak rosszat meséltek róla, és én imádom.
10. Kedvenc klasszikus: Goethe - Az ifjú Werther szenvedései Asszem.
11. Ami nagyon nem tetszett: Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig Pfűűűűű...
12. Amit valaha szerettem, de most már nem: Úgy gondolod, hogy kiver tőle a víz, fejjel megyek a falnak, ilyesmi? Akkor COELHO
13. Kedvenc író: Hm. Ha szépirodalomra gondolok, akkor Virginia Woolf jut eszembe. Amúgy természetesen Capote :)
14. Kedvenc könyv az írótól: VW - Mrs. Dalloway, TC - Mozart és a kaméleonok
15. Kedvenc férfi karakter: Ralph Denham (VW - Éjre nap)
16. Kedvenc női karakter: Koltay Denise (Dallos - A nap szerelmese, Aranyecset)
17. Kedvenc idézet: "Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá; és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja."
18. Csalódtam benne: Csernus - A nő Kábé a 3. oldal után tettem le. Végleg. Nem is értem, minek kezdtem el olvasni...
19. Legjobb adaptáció: Stephen Daldry - Az órák
20. Kedvenc romantikus: Igazából azt hiszem, hogy szinte csak szomorú romantikusokat olvasok, de abból aztán sokat.
21. Gyerekkori kedvenc: Fazekas Anna - Öreg néne őzikéje :D
22. Kedvenc saját könyvem: Még mindig: VW - Mrs. Dalloway, TC - Mozart és a kaméleonok
23. Régóta el akarom olvasni, de még mindig nem került rá sor: Steinbeck - Édentől keletre
24. A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: Capote-t. Bármelyiket.
25. A karakter, akivel a legjobban tudsz azonosulni: Hrabal legtöbb karakterével asszem teljesen tudok.
26. A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásomat valamiben: A.J. Christian - Mit keresett Isten a hálószobában Nevessetek ki, de tényleg. A féltékenység fogalma teljesen átértékelődött. Azt a részt ajánlom nagyon!!
27. Legmeglepőbb csavar vagy befejezés egy történetben: Updike - A kentaur
28. Kedvenc könyvcím: Mmint legviccesebb? Mert az Al.x.ndra nevű könyvesboltban egy "Dugj meg" című könyvvel néztem farkasszemet, mikor beléptem. Ha a cím nem is, de a sztori kedvenc lett;)
29. Mindenki utálta, kivéve én: Jókai - A kőszívű ember fiai
30. Abszolút kedvenc könyvem: Már megint????? Mrs. Dalloway

Amúgy nagyon rossz, mert most jöttem rá, hogy max 3 évre visszamenőleg emlékszem az olvasmányaimra. A többi csak olyan, ami kötelező volt, szóval él a köztudatban is amúgy is, esetleg olyan, amiből könyv is készült, de olvastam is.

Butulok. Ez nem volt olyan mókás, mint gondoltam... :(

Hajnali fél 5-kor...

... összebújva, teljesen átszellemülve, szótlanul csodálkozni azon, hogy milyen szépen eszik a tekik azokat az almákat, amiket picit bevagdostunk néhány perccel korábban, mert annyira pici a szájuk állatkáinknak, hogy még az sem elég nekik, ha 8 darabra vágjuk az elemózsiát... szóval ez már tényleg beteges :D

Új albérlet = KETTŐ teknős

Most annyiranagyon van egy új albérletünk, hogy írni sincs időm.

Az új albérlet mottója:

Apu, Anyu és a Peugeot. ...

Legyen

Olvastalak Benneteket, és mindenki csinált számvetést, szóval én is rászánom magam. Igaz, már január 2. van, de nem késő ez még sztem. (A kisboltban is ma van leltár, ezért csak reggel 7-től délelőtt 10-ig voltak nyitva:)

Ferihegyen barátnők várásának száma: 1
Gonosz fiúk szarvának letörése: legalább 2
Bulikban, szórakozóhelyeken ismerkedés: számtalan
A Zeneművészeti hangversenytermének ablakában csücsülés: 1
Koncertek, amikre nem mentem, mert drágák voltak: sokkal több mint szerettem volna :(
Skorpiók száma a hasamon: 1
Szakmai gyakorlatok száma: 2
Elfogyasztott kávék száma a szakmai gyakorlat alatt: összeszámlálhatatlan
Rév Lívia hangversenyek száma: 1, azaz egy... EEEGY!!! <3
Szakítások úgy, hogy nem is jártunk: 1
Elkészített interjúk száma: sokkkkkkal több mint szerettem volna
Költözések száma: 1
Új lakótársak száma: 2, 3, 2, 3
4-esre megírt opkut vizsgák száma: 1
AHA koncertek száma: 1
Esőben nagyon sok kilométert biciklizések száma a Völgybe: 1
Külföldre kimenő mackópajtások száma: 1
Apuk száma: 1
Kapott rózsák száma: 1, ami első és egyben egyetlen :)
Vacka koncertek száma: 1
Prágák száma: 1
Konferenciák száma: 4
Nagyon jó új mackópajtások száma: 1+1+1
Új kedvenc tanárnénik száma: 2
Nyomozások száma: 1
Régiúj barátok száma: 3
Kutyusok száma: már nem tudom követni
Tekik száma: 0 :'(
Tervek száma: n+1, határérték valahol a végtelenben