Mégis mire vártok? Mégis mit vártok? Mégis kit vártok? Egy herceget? Egy olyan embert, aki mindenben tökéletes? Tündérmeséken nőttünk fel egész a sorozatokig, ahol jöttek az Emanuellek, a szuper latin szeretők pénzzel, igéző tekintettel, majd a szívtipró, bohém, gitáros figurákon keresztül vezetett az út a mindig vicces, csábos menedzseres filmekig, a szuper főszereplőkkel, akik tudják, hogy melyik a legjobb évjáratú bor és méregdrága éttermekben vacsoráztok velük.
Hazug szavak, nem létező jellemek. Igen, Romeo és Júlia története jó kis sztori... mi is lett a vége? Meghaltak? És szerintetek Romeo lába vajon levendula illatú lett volna, ha egy tavaszi napon még a téli cipőjét húzta volna fel, ráadásul műszálas zoknival? Elárulom: nem! Rohadtul büdös lett volna! Sőt, talán Csipkerózsika sem Winterfresh ízűen ébredt volna száz év szunya után...
Ébredjetek fel ti is! Vegyétek észre, hogy a csoda nem a sztereotípiákban rejlik! A csoda ott van mellettetek! Néha horkol, előfordul, hogy kimarad éjszaka... talán ki is zár a lakásból egy hosszú nap utáni korai alvásnak köszönhetően. De ott van. Talán csak ki kell nyújtanotok a karotokat, hát tegyétek meg! És, ha már ott van, becsüljétek meg! Ne engedjétek, és végképp ne lökjétek el! Eljöhet a nap, mikor rájöttök, hogy hiba volt, és már késő. Ne legyen késő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése