Harmadik generációs

Azon gondolkodtam a minap, hogy mi a jobb: ha a kézügyességem nagyobb a lelkesedésemnél, vagy ha a lelkesedésem nagyobb a kézügyességemnél. Az igazság az, hogy talán egyik sem a legjobb opció egy hosszútávú "kapcsolathoz". Anuta évtizedek óta köt, horgol, Mamca és Mama szintén, s mindhárman mesterműveket alkotnak!!! Én korábban keresztszemeseztem, hímeztem, kötöttem, most pedig horgolok. Furcsa ezt kimondani 2010-ben, 21 évesen... Harmadik generációs kézimunkás vagyok a családban. A kézügyességem még hagy némi kívánnivalót maga után, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a horgolótű eltörött, de megragasztottuk, viszont a ragasztás ellenére is minden második virágszirmom után merőlegesen áll, ami valljuk be, nem egy megszokott állapot egy tűtől... Mindenesetre küzdök. Én persze gyönyörűségesnek látom a kis virágaimat, szinte beléjük szerettem, s eldöntöttem, mindent megtanulok a Mamáktól s Anutától, s alig várom már, hogy férjezett asszonyka legyek a pocakomban egy kis jövevénnyel, s bruttó 9 hónapon át mást sem csináljak (teljesen legálisan), csak egy hintaszékben üljek, s reggeltől estig kössek, horgoljak, hímezzek... :)