És akkor, három és...

Annál, hogy van net az albérletben, már csak az jobb, hogy újraraktam a gépem (egyedül!!!), s most oly sebesen száll itt minden, hogy csak ki kell találnom, hogy mit szeretnék megnyitni, s mielőtt az ikonra kattintanék, a gép már meg is teszi, s mire rájövök, hogy milyen oldalt szeretnék megnézni, már be is töltött...ezziggen!!!

Meg kell hagyni, nagyon pörgős hét áll mögöttem!! Rengeteg sztori tolong a fejemben, s mivel képtelen vagyok rangsorolni őket, ezért inkább Nap Ó7 módszerét próbálom meg a következőkben alkalmazni, persze egy Mormi-féle kiadásban;)

Hétfő:
Telefon csörög:
- Hol van a nemzetközi marketing óra?
- Hát... egyet tudok: Aprajafalván nem, mivel én még ott vagyok:)
Telefon letesz.
Aputa: "Én ilyenkor mindig azt mondtam, hogy a tornateremben, mert olyan sokan vagyunk, hogy nem fértünk be. Páran bevették":D:D:D

Kedd:
Normafa, szánkó... a történet ismert. A kezem 5 nap alatt volt kék, lila, fekete, zöld, most éppen sárga. De legalább már nem fáj:)

Szerda:
Első nap az iskolában. Nem elég, hogy 8-kor már bent kellett lenni, még értelme sem volt... Mondjuk jó hangulatú órák voltak, de sokat rontott a helyzeten, hogy reggel összefogott ellenem egy pocsolya és a busz, délután pedig nem volt csokis csiga a kisboltban:( Az esti buli viszont mókás volt. A nap fénypontja: városligeti hóban hempergés és angyalkázás!!!

Csütörtök:
Hát tényleg egy szuperhős leszek, ha ezt a félévet mindkét suliban csont nélkül abszolválom... 70 feletti kredit?! (Lehet, hogy még egy menedzsert is megfogna:P) Be jó is volna, ha a nap tényleg 24 órából + az éjszakából állna... és, ha lenne végre csokis csiga a kisboltban:(

Péntek:
A merketingstratégia kurzus konklúziója: Kész, vége! Szingli vagyok, az is maradok, semmi értelme az életemnek, s még csak testvérem sincs, akinek a gyerekeit szerethetném (ha nekem már úgysem lesz), s akik adhatnának majd egy pohár vizet nekem, ha már fel sem bírok kelni az ágyamból...:"(
A reklámos buli konklúziója: A világon a legjobb dolog egyedül lenni!!! Azt csinálsz, amit akarsz, azokkal ismerkedsz meg, akikkel kedved tartja, úgy fogadod a bókokat, s úgy kacérkodsz, ahogyan tetszik... Nehogy már 21 évesen a szingliségen rinyáljak...:D:D:D
A legjobb akkor is az volt, hogy a PincérCincér fiútól bebúrtam egy lime-ot, ezen felbuzdúlva Errrrr egy citromot, a ruhatáros srácnak meg addig magyaráztunk, amíg egy vállfára nem tette a kabijainkat, s így spórolt nekünk egy százast (nem papírt:).

Szombat:
Korán reggel nem ajánlatos egy kómás, másnapos Mormóckától köszönés nélkül azt kérdezni a telefonban, hogy "papír alapon vagy ügyfélkapun keresztül", még akkor sem, ha korábban Macibogárka névre hallgattál, ugyanis az lesz az első gondolata a szóban forgó Mormócnak, hogy vagy részeg vagy, vagy épp eladni készülsz neki valamit (nemtom, miért ez jutott eszembe elsőre)... Sőt, mivel már nem hallgatsz Macibogárka névre... talán nem Mormócka a legjobb tanácsadó... akad helyette más.
Viszont az jó dolog, hogy vannak olyan barátok az ember életében, akiknek a kedvéért órákat képes ülni egy plázában, s még jól is érzi magát. Mert jó:) Csak sajna ritka... de ott van, mindig:)
S mikor már azt hiszed, hogy vége a napnak, s egész este alukálni fogsz, jön Nap, s egy újabb duhajkodós (szülinapos) este, melynek folyamán kiderül, hogy a csirkemelles szendvicsnél nincs fántörpikusabb dolog a földön:) Mellesleg egész este azon filóztam, hogyan telt az én 20. szülinapom. Nem volt rég, mégis alig emlékszem. Semmi extra, ahogyan a többi sem volt túl izgis. Nem szeretem a szülinapokat. Úgy gondolom, aznap nem én voltam a sztár, hanem Anuta... méghozzá nem is akármilyen! Ez sokkal inkább Róla szól, mint rólam.
Az élet a legnagyobb rendező; és tényleg. Barátosnével összefutni a pesti éjszakában egy lerobbant busznak köszönhetően: nem semmi!!!

Vasárnap:
Tegnap megint ma kerültem ágyba. Anuta pedig 10-kor már baktatott velem az albiba. Egész napos dumcsi... olyan igazi nőcis nap volt:) Jöhetne gyakrabban, úgy talán nagyobb esély lenne rá, hogy kipihentebb vagyok, s eljönne az a nap is, hogy nem ő hozna nekem ellátmányt, hanem én küldenék az otthoniaknak házi készítésű sütiket:)