A piros lámpa

Nem szoktam pénzt adni a hajléktalanoknak. El lehet ítélni ezért, s egyet is lehet érteni velem. Azt godolom - bár lehet, ez csupán egy újabb sztereotípia - , hogy az összes szerencsétlen ember, aki az utcán kéreget, egyetlen nagy maffiahálózat része, s hiába adok neki egy kis aprót, az messze nem az ő tenyerében landol a nap végére.
Virágot vettem már nincstelentől, sőt Fedél Nélkült is. Kíváncsi voltam a lapra, s az igazat megvallva, azok közé tartozom, akik szívesebben adnak úgy, ha tudják, kapnak is érte valamit, a másik pedig megdolgozik a pénzéért.

Viszont egy tegnapi eset nem megy ki a fejemből. A Kerepesi úton zötykölődtem a buszon (szokás szerint háttal ülve), s nézegettem a mellettünk elsuhanó autókat. Pirosat kaptunk egy lámpánál, s a járművek között azonnal megjelent egy szakadt ruhás férfi, kezében néhány újsággal. Érdekes ilyenkor megfigyelni az embereket; van, aki sóbálvánnyá mered, van, aki átnéz az "áruson" s akad egy hajszálnyi réteg, akik vesznek a lapból.
A hajléktalan néhány elutasítás és számtalan kifejezéstelen arc után egy fehér kocsihoz ért, mire a benne ülő férfi azonnal elkezdett matatni. Körbenézte zsebeit, a kesztyűtartót, kutatott a váltó mellett... A szakadt ruhás szemmel láthatóan kivirult még a tudattól is, hogy eggyel több újságot ad el aznap. Megható jelenet volt, én is elmosolyodtam, önkéntelenül is. Végre valakitől kap.
Aztán egyszer előkerült egy doboz cigaretta, a sofőr rágyújtott, s az "átnézős" módszert alkalmazva várta, hogy a lámpa sárgára, majd zöldre váltson végre arról az istenverte pirosról.
Ledermedtem, s nálam jobban csak a hajléktalan. Pár pillanatig még ott állt, majd a fehér előtt vesztegelő autóhoz sétált. Kihasználva a "kellemetlen elem" távozását a dohányzó résnyire lehúzta az ablakot. Az újságárust persze a másik sofőr is elutasította, mire az visszafordult, odasétált az előző férfihez, az ablakhoz hajolt, s mondott neki valamit. Biztos voltam benne, hogy korábbi kellemetlenségét teszi szóvá, s valahol igazat is adtam neki. Ám a következő pillanatban az autós ismét turkálni kezdett belső zsebében, majd átnyújtott a résen egy szál cigarettát a kéregetőnek.

Egyszerűen nem értem. Újságot nem vesz, de a saját cigijéből önzetlenül ad? Vagy talán ő is érezte a helyzet kínosságát? Az én szememben ez az ember jobban megalázta a nincstelent, mint a többi, pirosnál ácsorgó összes sofőr együttesen... De ő mégis visszament cigit kérni. Vagy lehet, hogy nem is kért, hanem valóban valami dorgálót mondott a sofőrnek, aki kárpótlásul adott neki egy szálat?
Nem tudom. Nem is értem. A lámpa zöldre váltott, a sofőr a gázra lépett, a csavargó rágyújtott, én pedig úgy ültem ott a buszon, mintha a bal kezem teli lett volna Fedél Nélküllel, a jobban egy cigaretta, s én lennék a legmegalázottabb ember a világon... S ezt érzem még most is.

Minden nő kurva!

De még mennyire!
Holnap farsangi buli, ahova ingyenes a belépés, ha beöltözünk, de a lányoknak szigorúan (taknyos, köhögős, megfázott, picit lázas, Rubophenes) kurvának kell álcázni magukat. Az első gondolatom az volt, hogy na ezt már nem! Aztán elkezdtem töprengeni, hogy milyen ruháim vannak, s legnagyobb meglepetésemre 3 perc alatt sikerült olyan kollekciót rittyentenem (ékszerekkel és hajjal együtt), hogy még magam is meglepődtem!!! Bezzeg egy "normál" buli vagy egy koncert, hangverseny előtt...pfff... Hiába, az ősi vér csörgedezik az én ereimben is:)

Ajjajaj

Ma kidőltem. Nem is csodálom... úgy megfáztam, mint a fene. Este 7-re már itthon is voltam, fél 8-kor már aludtam is (egy Rubophennel és Plüss Übivel) s 3/4 1-kor már pikk-pakk fel is riadtam, mondván: Úristen, reggel van!!! A legviccesebb pedig az volt, mikor próbáltam kitámolyogni a szombámból, s a küszöbön egy levél várt egy "gyógysörözős" meghívással és egy telefonszámmal. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi ez, de már összállt a kép... ez csakis egy lakótárs-haverja-rövidhajú-fiú lehet. Az első gondolatom: hát ez vicces. A második: remélem, nem jött be a szobába (ha igen, akkor még viccesebb). A harmadik: vajon kihallatszott a horkolásom?! (ha igen, akkor meg extravicces:)

Pörög, pörög

A mai reggelen egy haditudósító bácsi nagyon felhúzott. Egyszerűen nem tudom feldolgozni a beszélgetést. Én elhiszem, hogy ő már egy nagyon-nagyon sokat tapasztalt felnőtt férfi, én pedig csupán egy kicsi Mormóc vagyok, de akkor is... vannak az életben olyan dolgok, amik mellett képtelenség elmenni, s vállat rántani, mondván: ez van. Kell, hogy legyen véleménye az embernek, állást kell foglalnia... ez most megint jól felbosszatott!!!
Továbbá ma megállapítottuk, hogy VakMacska elűzi a felém "közeledő" fiúkat, akaratlanul is. Ezt különben én is észrevettem már, de nem mertem mondani, azt hittem, képzelődöm, de miután neki is feltűnt, két különböző embernél, nagyon úgy fest, hogy igaz. Meglát, mosolyog, megáll/lelassít, meglátja VakMacskát, vág egy pofát és továbbmegy. Hát fiúk... sorry!
S a legjobb a mai napban?? Chopin-est, valamint Chopin-estről hazafelé menet Jimi Hendrixet hallgatni a rádióban. Nem is értem, hogy hogyan tudnak élni emberek jó zenék nélkül?!

Épülésükre:

MyFamily, Fészbuk

Óóó dejóóó... KOM, de jóóó

Hát igen... csak ebben az iskolában tanítanak a világ legjobb pasijai! Persze nem olyan értelemben:D Legmókásabb, legviccesebb, legokosabb, legleg... hát igen:D
A sort a halkszavú új tanár bácsi nyitotta, akinek olyan gyönyörű táskája van, hogy az már felér egy... szóval, ha egy táskával szexuális kapcsolatot lehetne létesíteni, egy pillanatig sem gondolkodnék:D A férfiúról továbbá illik még tudni, hogy nem érte be annyival, hogy egy pici faluból jöttem, tudni akarta a nevét is, s ez nekem nagyon sokat jelentett!!! Az pedig -szemmel láthatóan- neki jelentett sokat, hogy a helymeghatározásnál az "északkeletre" kifejezést használtam; teljesen megrőkönyödött. Mindezek után még a gimim felől is érdeklődött, s mikor megtudta a nevét, kiegészítette egy "híres" jelzővel. Szóval kész vagyok tőle:)
Majd jött a világ legjobb fej bajszos bácsija, aki agyonütne, ha tudná, hogy bácsizom. Azzal fogadott, hogy de rég látott már, s a szerkesztőségben hiányolnak a fiúk... kell ennél több egy Kismormócnak???:) Majd az óra elején leszögezte, hogy senkinek nem fogja megjegyezni a nevét, mert az neki nem megy, s ehhez képest engem végig a keresztnevemen szólított. Az is kiderült ma róla, hogy neki is drótszőrű magyar vizslája van, akit Hunornak hívnak... olvadozás a köbön:D
A fénypont mégis az volt, mikor este zuhanyozáshoz készülődvén lekaptam magamról a pulcsit, s nem kis meglepetésemre a bal karomra egy nap volt "tetoválva". Úgy fest, hozzá kell majd szoknom ezekhez a "testvarratokhoz", ha már úgy hozta a sors, hogy egy szakirányon vagyok egy igazi Nappal;)

Bocsáss meg Napom, ezt lenyúltam... de annyira jó:)

És akkor, három és...

Annál, hogy van net az albérletben, már csak az jobb, hogy újraraktam a gépem (egyedül!!!), s most oly sebesen száll itt minden, hogy csak ki kell találnom, hogy mit szeretnék megnyitni, s mielőtt az ikonra kattintanék, a gép már meg is teszi, s mire rájövök, hogy milyen oldalt szeretnék megnézni, már be is töltött...ezziggen!!!

Meg kell hagyni, nagyon pörgős hét áll mögöttem!! Rengeteg sztori tolong a fejemben, s mivel képtelen vagyok rangsorolni őket, ezért inkább Nap Ó7 módszerét próbálom meg a következőkben alkalmazni, persze egy Mormi-féle kiadásban;)

Hétfő:
Telefon csörög:
- Hol van a nemzetközi marketing óra?
- Hát... egyet tudok: Aprajafalván nem, mivel én még ott vagyok:)
Telefon letesz.
Aputa: "Én ilyenkor mindig azt mondtam, hogy a tornateremben, mert olyan sokan vagyunk, hogy nem fértünk be. Páran bevették":D:D:D

Kedd:
Normafa, szánkó... a történet ismert. A kezem 5 nap alatt volt kék, lila, fekete, zöld, most éppen sárga. De legalább már nem fáj:)

Szerda:
Első nap az iskolában. Nem elég, hogy 8-kor már bent kellett lenni, még értelme sem volt... Mondjuk jó hangulatú órák voltak, de sokat rontott a helyzeten, hogy reggel összefogott ellenem egy pocsolya és a busz, délután pedig nem volt csokis csiga a kisboltban:( Az esti buli viszont mókás volt. A nap fénypontja: városligeti hóban hempergés és angyalkázás!!!

Csütörtök:
Hát tényleg egy szuperhős leszek, ha ezt a félévet mindkét suliban csont nélkül abszolválom... 70 feletti kredit?! (Lehet, hogy még egy menedzsert is megfogna:P) Be jó is volna, ha a nap tényleg 24 órából + az éjszakából állna... és, ha lenne végre csokis csiga a kisboltban:(

Péntek:
A merketingstratégia kurzus konklúziója: Kész, vége! Szingli vagyok, az is maradok, semmi értelme az életemnek, s még csak testvérem sincs, akinek a gyerekeit szerethetném (ha nekem már úgysem lesz), s akik adhatnának majd egy pohár vizet nekem, ha már fel sem bírok kelni az ágyamból...:"(
A reklámos buli konklúziója: A világon a legjobb dolog egyedül lenni!!! Azt csinálsz, amit akarsz, azokkal ismerkedsz meg, akikkel kedved tartja, úgy fogadod a bókokat, s úgy kacérkodsz, ahogyan tetszik... Nehogy már 21 évesen a szingliségen rinyáljak...:D:D:D
A legjobb akkor is az volt, hogy a PincérCincér fiútól bebúrtam egy lime-ot, ezen felbuzdúlva Errrrr egy citromot, a ruhatáros srácnak meg addig magyaráztunk, amíg egy vállfára nem tette a kabijainkat, s így spórolt nekünk egy százast (nem papírt:).

Szombat:
Korán reggel nem ajánlatos egy kómás, másnapos Mormóckától köszönés nélkül azt kérdezni a telefonban, hogy "papír alapon vagy ügyfélkapun keresztül", még akkor sem, ha korábban Macibogárka névre hallgattál, ugyanis az lesz az első gondolata a szóban forgó Mormócnak, hogy vagy részeg vagy, vagy épp eladni készülsz neki valamit (nemtom, miért ez jutott eszembe elsőre)... Sőt, mivel már nem hallgatsz Macibogárka névre... talán nem Mormócka a legjobb tanácsadó... akad helyette más.
Viszont az jó dolog, hogy vannak olyan barátok az ember életében, akiknek a kedvéért órákat képes ülni egy plázában, s még jól is érzi magát. Mert jó:) Csak sajna ritka... de ott van, mindig:)
S mikor már azt hiszed, hogy vége a napnak, s egész este alukálni fogsz, jön Nap, s egy újabb duhajkodós (szülinapos) este, melynek folyamán kiderül, hogy a csirkemelles szendvicsnél nincs fántörpikusabb dolog a földön:) Mellesleg egész este azon filóztam, hogyan telt az én 20. szülinapom. Nem volt rég, mégis alig emlékszem. Semmi extra, ahogyan a többi sem volt túl izgis. Nem szeretem a szülinapokat. Úgy gondolom, aznap nem én voltam a sztár, hanem Anuta... méghozzá nem is akármilyen! Ez sokkal inkább Róla szól, mint rólam.
Az élet a legnagyobb rendező; és tényleg. Barátosnével összefutni a pesti éjszakában egy lerobbant busznak köszönhetően: nem semmi!!!

Vasárnap:
Tegnap megint ma kerültem ágyba. Anuta pedig 10-kor már baktatott velem az albiba. Egész napos dumcsi... olyan igazi nőcis nap volt:) Jöhetne gyakrabban, úgy talán nagyobb esély lenne rá, hogy kipihentebb vagyok, s eljönne az a nap is, hogy nem ő hozna nekem ellátmányt, hanem én küldenék az otthoniaknak házi készítésű sütiket:)

E

Események vannak. Nagyon is. Net nincs. Kicsit sem. Amint lesz, pótolok;)

SzánkÓÓÓzás

A mai "pakolásszunk, pihengessünk, szépítgessük a szobánkat..." projektemet keresztül húzta egy óóóriási szánkózás Normafán. Talán nem lett volna semmi baj, ha nem a két null km-est ültetik egy szánkóra. Így én a fejemet meg a kezemet ütöttem meg (de nagyon), Hanzo pedig a karját. Az első eltanyálásnál még nem is volt baj, de a másodiknál...:) A következő csúszásnál mi inkább maradtunk a kocsiban. Persze így is egy élmény volt:D Ja, és kaptam egy Pöttyös túró rudis tollat a bókolós fiútól, uh minden rizs :D:D

Már meg sem lep...

Meg kell hagyni, nem egyszerű dolog közeledni felém. Valahogyan mindig akad valami gubanc. Tegnap is egy olyan csini fiú állt meg mellettem a buszon, hogy csak na. Mosolygott, hallgatta a telefonbeszélgetésem, mosolygott, én is mosolyogtam, s mikor szálltam volna le, úgy ráléptem a lábára a 10 centis sarkú csizmámmal, hogy szinte én is láttam azokat a csillagokat, amiket ő láthatott... És ráadásul véletlenül... Kábé 1000x bocsánatot kértem szegénykétől... Ez az én formám:D

etr

A hiba oka: Az objektumhivatkozás nincs beállítva semmilyen objektumpéldányra.

Nesze

Tegnap éjjel legkedvesebb cimboráim egyike egyetlen mondattal lerendezte újdonsült horgolási mániámat: Hát igen, a szingli életforma.

Ennél csak az a jobb...

Mert milyen jó dolog is az, ha van az embernek hívásértesítője. Amint bekapcsolod reggel a telefonod, jön is az sms, hogy valaki keresett. Aztán beszéltek és beszéltek és beszéltek. Idővel rájöttök, hogy ez sok lesz, s inkább folytatjátok skype-on. És csak beszéltek, beszéltek... Majd megállapítjátok, hogy menni kellene, de ez az idő még mindig nem volt elég, s holnap majd itt folyt. köv. Ennél talán csak ez a jobb:)

Harmadik generációs

Azon gondolkodtam a minap, hogy mi a jobb: ha a kézügyességem nagyobb a lelkesedésemnél, vagy ha a lelkesedésem nagyobb a kézügyességemnél. Az igazság az, hogy talán egyik sem a legjobb opció egy hosszútávú "kapcsolathoz". Anuta évtizedek óta köt, horgol, Mamca és Mama szintén, s mindhárman mesterműveket alkotnak!!! Én korábban keresztszemeseztem, hímeztem, kötöttem, most pedig horgolok. Furcsa ezt kimondani 2010-ben, 21 évesen... Harmadik generációs kézimunkás vagyok a családban. A kézügyességem még hagy némi kívánnivalót maga után, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a horgolótű eltörött, de megragasztottuk, viszont a ragasztás ellenére is minden második virágszirmom után merőlegesen áll, ami valljuk be, nem egy megszokott állapot egy tűtől... Mindenesetre küzdök. Én persze gyönyörűségesnek látom a kis virágaimat, szinte beléjük szerettem, s eldöntöttem, mindent megtanulok a Mamáktól s Anutától, s alig várom már, hogy férjezett asszonyka legyek a pocakomban egy kis jövevénnyel, s bruttó 9 hónapon át mást sem csináljak (teljesen legálisan), csak egy hintaszékben üljek, s reggeltől estig kössek, horgoljak, hímezzek... :)

A mai nap termései

- Csipkebogyó tea (a forralt borozást elnapoltuk, mert nem volt a boltban fűszerkeverék...)
- Két újabb horgolt virágocska
- Harc a szomszéd kutyájával (én nyertem)
- Torna (tegnap is volt!!)
- Több mint 1 óra skype (egyelőre)
- Egyre több program a naptáramban :)

Szárnypróbálgatásaim

Mormota jelenti

Felkeltem ma reggel, s pontban hajnali 6 óra 14 perckor kibújtam az odúmból. Mivel a nap helyett még a hold tanyázott az égen, az árnyékomat nemigen láthattam, viszont a szőr totál megfagyott az orromban. Tehát (jó mormota lévén) igazat kell adnom Philnek: még elég hosszú ideig bazihideg lesz. Remélem, azért Punxsutawney-vel ellentétben Aprajafalván nem kell további 6 héten át fagyoskodni, de a mai reggel tutira meggyőző volt.

Még maradok

A tegnap Mamcánál töltött este (éjszaka), s a mai Mamáékkal átnevetgélt délután után (de jól hangzik:) úgy döntöttem, hogy még maradok! Sőt, holnap bemegyek Anutával az isibe!