Akárhogyan is, a búcsú rossz dolog. Mindig valami végét jelenti, akár rövidebb, akár hosszabb időre, sokszor örökre is.
Már az óvodában megtanuljuk, hogy melyik a jobb és bal kezünk, széna-szalma, piros szalagok a csuklón, több változatot is mutatnak a cipőfűzők bekötésére, s tudjuk, ha valaki eszik körülöttünk, illik neki jó étvágyat kívánni.
Megannyi dolog akad, ami nincs kőbe vésve, nem kapcsolódik hozzá tanóra, házi feladat, de az Élet tanmenetében ott lapul. Az emberi kapcsolatokat is el kell sajátítani. Tudni kell szeretni, veszekedni, jókor elhallgatni és elengedni is.
Megnyugtató lenne, ha szólhatnánk Hozzá még pár szót, megfoghatnánk a kezét, megsimíthatnánk az arcát mielőtt elmegy, de ez korántsem ilyen egyszerű.
Úgy gondolom, nem attól lesz valaki múlhatatlan, nem arra utal a "sosem feledünk", hogy egy közösségi oldalon fennmaradnak a képei, a gondolatai, a profilja. S az, hogy halála után egy ilyen helyen veszünk tőle "virtuális végső búcsút", talán nem a legjobb választás. Lehet, hogy igazságtalan vagyok, de kinek szól az a búcsú? A virrasztást értem, a gyertyákat, a temetést is. A templomba-, temetőbe járás is egyértelmű számomra, hiszen ezek kegyeleti helyek, ide vigaszért, megnyugvásért megy az ember - kultúránkból, vallásunkból adódik, s ez így van rendjén. De egy üzenőfalon?! Bennem minden jóindulat ellenére is felmerül a kérdés: MIÉRT??? Valóban itt tartanánk? Ebben az esetben én azt hiszem, most azonnal elküldöm valakinek a jelszavam, s megkérem, azonnal töröljön mindenhonnan, ha bármi is történne velem.
Ne haragudjatok rám, igyekszem megérteni, de nem megy. Egyet viszont tudok: ha beteg lennék, esetleg nem lennék veletek soha többé már, az én falamat hagyjátok üresen! Mondjuk úgy; tiszteletből. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése