Azért be kell vallanom, nem semmi csajok vagyunk mi, úgy családilag. Csehov csak kapkodná a fejét, mikor Anutát, Mamcát, Herminát meg engem összeeresztenek. Az a legenyhébb kifejezés, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert ráadásul mi ezt egyszerre és egymást túlüvöltve tudjuk abszolválni.
A legmókásabbak mégis a szakítások voltak. Nem tudom, hogy mindenkinél így van-e, mert nincs sok barátnőm, a fiúkat meg az ilyesmi nem rázza meg, de Hermina ilyenkor mindig kiselejtezte a ruháit, amiből persze én profitáltam. "Ez akkor volt rajtam, mikor...", "Jaj, ezt ő vette..." És repültek a pulcsik, pólók, nadrágok, én pedig csillogó szemmel kapkodtam őket.
Aztán teltek az évek, és jöttem én, s az első szakításom. Majd a második, harmadik... A szekrényem ürült, Anuta polcai pedig már alig bírták a terhet. Volt, hogy olyat kapott, amin egyszer már Hermina is túladott:)
Hát, egy ideje csak a többlet kilók miatt megy a vetésforgó:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése