Azt hiszem, hogy rájöttem ma valamire. Alapvetően olyan embernek tartom magam, aki a jövőbe tekint. Tervei, céljai vannak, s halad feléjük. Ehhez képest ma a vonaton feltűnt valami. A dohányzó kocsiban ültem, mert csak ott volt hely, ott viszont rengeteg. A menetiránynak háttal ültem le, s beugrott, hogy mindig a menetiránynak háttal ülök, ha lehet, akár vonaton, akár buszon. Ez persze akkor nem tűnik fel, ha sokan vannak, de most nagyon meglepett. Nem is gondolkodtam, csak lehuppantam. Rájöttem, hogy ez azért van, mert jobban szeretem látni azt a tájat, amit elhagytunk, mint azt, ami következik. Fura. Meg persze szeretem nézni az emberek arcát, s hogy mit csinálnak utazás közben.
Majd beugrott az is, hogy a vécében is mindig a legutolsó fülkébe (így hívják???) megyek be... de ez már egy másik eszmefuttatás;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése