9-től fél 11-ig csak forgolódtam. Elviselhetetlen álmosság, gyötrő fájdalom a kis buksi fejemben... és mégsem sikerül elaludnom. Nem lehet könnyű az inszomniásoknak. Szegények.
Aztán az jutott eszembe, hogy jöhetne már az álom. Álom, álom, kitalálom. Palya Bea. Jó volt az a koncert. Jó rég volt az a koncert. Csak ültünk, s azon kaptam magam, hogy már mi és összecsukódó, s kinyíló rózsabimbót formálunk a kezünkből:) És jött az este... összecsukódott a pici rózsa. S jött a hajnal, kinyílott... Olyan jó volt...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése