...bár még nem vagyok miniszterelnök, de lehetek. Szóval szépen, sorjában, januártól.
Teknősök száma: 2
Közös albérletek száma: 1+1+1
Kinyuvasztott virágok száma: n
Új virágok száma: n+3
Legjobb mackópajtás velünk töltött heteinek száma: 2 {de reméljük, lesz még hasonló jó mókás időszak!!}
Szakdolgozatok száma: 2
Cirkuszok száma a szakdolgozás közben: több mint szerettük volna
Gyakornokságok száma: 3
Kézdublőrködések száma: 0, azaz NULLA
Napköszöntős jógák száma: kevesebb mint szerettem volna
Süti-illatú szomszéd nénik száma: 1
Fogadott apuka pincér bácsik száma: 1
Fotózások száma: 1
Közösen átvészelt betegségek száma: irreálisan kurvára sok
Államvizsgák száma: 2
Kedvenc tanár bácsiból lett elsőszámú fogadott apukák száma: 1
Nagyon-nagyon jó külföldi mackópajtások száma: 1
Diplomaosztók száma: 2
Diplomaosztón beszédek írásának/elmondásának száma: 1
Eszméletlenül jó vacsorák, sütik... szóval kajálások száma: összeszámlálhatatlan
Felszedett kilók száma: simán megvan 10
Diplomaosztós bulik száma: 1, de nagy
Római partok száma: 1
Írások száma: sok, de sokkal több is lehetne
Munkahelyek száma: 1
TOPKÉTSZÁZak száma: 1
Új plasztikkártyák, amik már a felnőttlétre utalnak száma: 1
Felvételik száma: 2
Találkozások száma: sokkal kevesebb mint szeretnénk
Kutyaválasztások száma: 1
Szomorkodások száma: lehetne kevesebb
Új tetők száma: 1
Mókás percek száma: jóóó sok :)
Hivatalos, igazi fizetések száma: havonta gyarapodó
Tervek száma: sok, de még kusza
Szóval valahogyan így. Kicsit vérszegény, de összefoglalós, előremutatós.
A fogadott Apukám szerint az a baj, hogy a magyar emberek túl bizakodóak. Mindig azt hiszik, hogy egyre jobb lesz, mindenki, minden erő, minden kormány, minden rendszer azt mondja, hogy méééég egy picikét ki kell bírni, és jobb lesz... de sosem lesz jobb. Szerinte 2012. állva vérhugyozás lesz 2011-hez képest.
Én nem tudom. Még most lettem 23 éves. Még bizakodom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése