2010. december 12., vasárnap

Sóhaj

Egy leheletnyi érzelem...

...amiben minden benne van. Érkezhet bármikor. Sírás közben, a legharsányabb nevetéskor, egy sohavégetnemérő órán, örömkönnyek kíséretében, de a szív kettétörésével egyidőben is. Senki nem tudhatja, mit jelent, csak te. Talán te sem. Nincs mögötte szó, nincs mögötte gondolat. A tested felszabadul, minden gátat ledob magáról, és kimondja legbelső érzelmeidet – a maga módján. Olykor még te sem érted, „csak úgy kiszakad belőled”. A sóhaj. És mennyivel könnyebb utána. Világgáment, elhagyott, bánatod, örömöd egyszerre. Most minden a régi. Néhány milligramm üres rész, amiben új élet kezdődik, s tart is. Egészen a következő sóhajig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése