Jó érzés, mikor egy véletlenül belökött cédét felpörget a gép, s meghallom az "Everything in its right place"-t, főleg, hogy most valóban everything in its right place.
A napközbeni rosszullétet leszámítva nagyon jó kis nap volt ez.
Csináltam/tunk pizzát, amiből nem is tudtam enni, mert már "Késni fogok...jááááj!" esete állt fenn. A fiúk pedig fogták a tepsit, elharmadolták a tartalmát, kivették a két sarkát, és a közepét (amin a legtöbb sajt volt:) meghagyták nekem. Eldöntöttem: mától élettársaknak hívom majd őket!
Aztán koncerteztünk Herminával, ami szintén frenetikus volt. Hermina: Ez most olyan, mintha a lányom helyett lennél itt velem. Ugye elviszed majd a Kis Herminát egy... hát mondjuk Quimby koncertre, ha Kiss Tibi már 51 éves lesz??? :D
Bár a negyedik szám után majdnem összeverekedtem egy nővel, de végül inkább csak elbeszélgettünk a jómodorról... azt hiszem, elszoktam attól, hogy az emberek bunkó módon szóljanak hozzám, s ezt jónak láttam megosztani vele is - hatott!!
Ja, és innen üzenem a rókaprémes fiúnak, hogy igen, én még egy AHA koncerten is találkozom régi ismerősökkel. Magam sem értettem, de mókás volt. Talán igaza van, ha egyszer elmennénk Japánba, ott is akadna egy haver:D
Az erdei gyümölcsös fagyi pedig méltó zárása volt a napnak:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése