2010. július 22., csütörtök

Én vagyok egyedül helikopter

...de méghozzá milyen ám. Azt hiszem, még mindig jó ez a szünet. Sokat tanulok belőle. Figyelem az engem körülvevő párokat, ahogyan vitatkoznak/veszekednek/uralkodnak egymáson. Próbálom kitalálni írott/íratlan szabályaikat, s rá kell jönnöm, bizonyos helyzetekben tényleg jól csináltam. Néhol persze rosszul, de azon vagyok, hogy azok se legyenek.
Ilyen szempontból nagyon jók a fiúk. Önuralmat tanulok. Nem kiabálok a vécétető, a zuhanyzó, a penészes margarin... miatt. Elrendezem, majd a kellő időpontban halkan megjegyzem, ők pedig bocsánatot kérnek, és máskor TÉNYLEG odafigyelnek rá. Talán ennyi lenne a titok??? Talán.
Aztán itt vannak ezek a fiúk, akiket nem értek. Írnak, nem írnak, tudatosan, nem tudatosan... kezdek én belefáradni a taktikázásba! Tessék velem értelmesen, egyértelműen beszélni! Abból értek!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése