2010. július 22., csütörtök

Én vagyok egyedül helikopter

...de méghozzá milyen ám. Azt hiszem, még mindig jó ez a szünet. Sokat tanulok belőle. Figyelem az engem körülvevő párokat, ahogyan vitatkoznak/veszekednek/uralkodnak egymáson. Próbálom kitalálni írott/íratlan szabályaikat, s rá kell jönnöm, bizonyos helyzetekben tényleg jól csináltam. Néhol persze rosszul, de azon vagyok, hogy azok se legyenek.
Ilyen szempontból nagyon jók a fiúk. Önuralmat tanulok. Nem kiabálok a vécétető, a zuhanyzó, a penészes margarin... miatt. Elrendezem, majd a kellő időpontban halkan megjegyzem, ők pedig bocsánatot kérnek, és máskor TÉNYLEG odafigyelnek rá. Talán ennyi lenne a titok??? Talán.
Aztán itt vannak ezek a fiúk, akiket nem értek. Írnak, nem írnak, tudatosan, nem tudatosan... kezdek én belefáradni a taktikázásba! Tessék velem értelmesen, egyértelműen beszélni! Abból értek!!!

2010. július 20., kedd

Nem elfogultság...

Olyan jókat és szépeket írt Aprajafalváról ez a VakMacska, hogy kezdem azt hinni, tényleg jó hely :)

2010. július 15., csütörtök

"Akkor... majd korán reggel ;)"

Mikre nem képes az éjjeli bkv egy koncert és egy kis közös?! éneklés után:D

CsodAlbi

Azon töprengek, mióta Dádi itt volt, hogy milyen is lehetett ez a lakás 10-30-50-sok évvel ezelőtt.
Nem meséltem még róla, de több mint 100 négyzetméteres, 2 bejárati ajtaja van (ma egy házaló fiúcska mindkettőn bekopogott:D) és teli van zugokkal, titkokkal és persze akadnak itt mókás szomszédok is.
Megállapítottam, hogy a hozzám közelebb eső ajtó lehetett a cselédbejáró, Lamadou szerint pedig az én szobám volt a cselédszoba (ami persze teljesen korrekt is - szerinte:). A mai konyhánk plafonján éktelenkedő kis csigákról, csörlőkről (vagy mikről) arra következtettünk, hogy az lehetett a mosókonyha, s valami fregoliféle lógott ott. Egész pontosan így hangzott: "Na, és itt mostál, és ide teregettél, drága Mormi. Persze mint cseléd!" :D

Mi a manó

Jó érzés, mikor egy véletlenül belökött cédét felpörget a gép, s meghallom az "Everything in its right place"-t, főleg, hogy most valóban everything in its right place.

A napközbeni rosszullétet leszámítva nagyon jó kis nap volt ez.

Csináltam/tunk pizzát, amiből nem is tudtam enni, mert már "Késni fogok...jááááj!" esete állt fenn. A fiúk pedig fogták a tepsit, elharmadolták a tartalmát, kivették a két sarkát, és a közepét (amin a legtöbb sajt volt:) meghagyták nekem. Eldöntöttem: mától élettársaknak hívom majd őket!

Aztán koncerteztünk Herminával, ami szintén frenetikus volt. Hermina: Ez most olyan, mintha a lányom helyett lennél itt velem. Ugye elviszed majd a Kis Herminát egy... hát mondjuk Quimby koncertre, ha Kiss Tibi már 51 éves lesz??? :D

Bár a negyedik szám után majdnem összeverekedtem egy nővel, de végül inkább csak elbeszélgettünk a jómodorról... azt hiszem, elszoktam attól, hogy az emberek bunkó módon szóljanak hozzám, s ezt jónak láttam megosztani vele is - hatott!!

Ja, és innen üzenem a rókaprémes fiúnak, hogy igen, én még egy AHA koncerten is találkozom régi ismerősökkel. Magam sem értettem, de mókás volt. Talán igaza van, ha egyszer elmennénk Japánba, ott is akadna egy haver:D

Az erdei gyümölcsös fagyi pedig méltó zárása volt a napnak:)

2010. július 13., kedd

Vakhángya:D

Mormi: Rövidebb a hajad?
Lamadou: Nem, dehogyis! :)
Mormi: De kicsit mintha összeugrott volna, nem?!
Lamadou: Nem!! :)

(1,5-2 óra múlva)

Mormi: Úúúristeeen!!! Jesszusooom!!! Neked nincs szakállad! Hova tűnt??? ÁÁÁ!!!
Lamadou: :D:D:D

Diszkó Betyars

Mormi: Úgy érzem magam, mint egy szalagavató banketten.
Errrrr: Nem is, mint egy osztálykiránduláson...
Mormi: Igen, az utolsó este.
Errrrr: Ugye?!
Mormi: Vagy egy erdei iskolában :D

2010. július 9., péntek

Örömkönnyek? Ühüm!!!

Szeretem Aputát.
Mások is szeretik Aputát.
Szeretem tudni, hogy mellettem mások is szeretik Aputát.

Hm...:)

Most azt gondolom, hogy azok az IGAZI barátaim, akik felhívnak éjjel, hogy épségben hazaértem-e, minden rendben volt-e... blablabla...

És azt gondolom, hogy holnap is ezt fogom gondolni. Hát igen!

2010. július 6., kedd

Az Igazi

Ma meghallottam ezt a számot, és rájöttem, hogy oda van az Igazi:( Se 44-es, 45-ös busz, se HÉV, ágyő Külker, Örs is csak ritkán... Pedig olyan jókat néztem rajta (meg néha ő is rajtam:). Kár :(

Búcsúzóul:

2010. július 4., vasárnap

Jól kezdődik

A melóhelyem 881 m-re van az albérletemtől. Azt hiszem, gyalog fogok járni. Mire lecipelem a másodikról a kerómat, már ott is vagyok lábbusszal :D