Ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy minden táskámba rendszeresíteni fogok papírt/füzetet és ceruzát/tollat.
Ez már többször is eszemben volt, de kedden éjjel éreztem igazán szükségét először. Annyi gondolat volt a fejemben akkor, de tudtam, hogy el fognak szállni... Ma este is, ahogy az Astorián vártam az éjszakait, s azt figyeltem, ahogyan fenn az óra mutatója nagyokat zökkenve halad a 0 óra 48 perc felé, megakadt a szemem egy párocskán, akikről egy egész novellát képes lettem volna akkor, ott írni. Viszont eszközök híján inkább hangosan nevettem rajtuk. Aztán a buszon persze már minden frappáns kis mondatot elfelejtettem...
Nem sokkal leszállás előtt észrevettem a rókaprémes fiút, pedig háttal állt. Gondoltam, elmesélem neki, hogy milyen volt a Quimby koncert onnan, ahonnan én néztem, hogy mit láttam a Gödörnél, hogy Nap foteljének ki volt törve a lába a Mummusban, hogy a vörös lánnyal pisilés közben milyen jót beszélgettem és persze megosztottam volna vele a veszekedő pár történetét is. Aztán, mikor 2-3 megálló múlva leszálltam, ő pedig fent maradt úgy, hogy mindezekből semmit nem tudott meg, s már nem is fog, az járt a fejemben, hogy nekem igazándiból csak az kell, hogy meghallgassanak, s én már bárkinek elmondanám, hogy mik történnek velem, csak figyelne már végre valaki, akihez szívesen is beszélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése