Azon filóztam ma a nagy beadandózásom közepette, hogy mikor MezzoUncsi egyik volt fiújától megkaptam a Született gyilkosokat, akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha én lehetek Mallory Knox, még ha csak egy éjszakára is. És persze akkor sem mertem volna ezen töprengeni, mikor 2007-ben a karácsonyi ajándékok készítesé közben ezt a filmet néztem, vagy mikor 2008-ban Hegyalján az első sorban csápoltunk a Juliette and The Licks-re. Hiába na, szeretem ezt mozit!!! Nagyon is!! És a színészeket és Oliver Stone-t és Tarantinot is! Bezony!
És egyenesen imádtam azt a gyrost, amit az első hazamenetelkor ettünk. És élveztem az troliutakat is:D A másodiknál legszívesebben minden megállónál jeleztem volna. Azt hiszem, az ilyen esték emlékei teszik széppé a nyugdíjas évek álmatlan éjszakáit.
...csak tudnám, hogy hogyan került oda az a sebhelyes fiú?! És, hogy hogyan készült rólunk 3 fotó, mikor én csak az elsőre emlékszem?! Tarantino-féle balladai homály;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése