Kábé

Írd meg rózsám leveledbe'

/:Írd meg rózsám leveledbe':/ csuhaja,
/:Írd meg rózsám leveledbe':/
Jutok valaha eszedbe, csuhaja.
/:Ha nem jutok, azt is írd meg:/
Hogy a szívem szakadjon meg, csuhaja.
/:Addig babám, szerettelek:/ csuhaja
/:Addig babám, szerettelek:/
Míg igaznak ismertelek, csuhaja
/:De hazugságba' értelek:/
Örökre meggyűlöltelek, csuhaja.
Egyen meg rózsám a fene,
Úgy megegyen, mint az almát, csuhaja.
/:Úgy megegyen, mint az almát:/
Reszeljen meg, mit a tormát, csuhaja.
/:Szerettelek sok ideig:/
Estétől fogva reggelig, csuhaja.
/:Ugye babám, de sok idő:/
Száradjon beléd a tüdő, csuhaja.

Függöny

Tegnap éjjel, mikor a holdvilág a szemembe sütött, először jutott eszembe (szeptember óta), hogy tényleg kellett volna venni egy sötétítő függönyt:)

Szomorú...

Azért olyan rossz szembesülni azzal, hogy a Szomorú vasárnap ellentétpárja a Vidám vasárnap...

Kiállítás

„Törőcsik Mari. Emlékszel a Körhintára? Persze! És a színpadon, hát igen…” – s a kísérő kiállítás hangulata már meg is van. Nem kellett hozzá erőlködés, túlmagyarázás, csupán egyetlen arc, egy kép. Minden mögötte van.
Majd következnek a már-már „festményszépségű” hölgyek, a mesés ruhák, pillanatok. A múzsákká vált porcelánarcok, a bájt, olykor tekintélyt parancsoló kalapok, a lágy, gyöngéd erotika.
Mintha lelépnének a falról, s ott keringőznének a Nemzeti Múzeumban. Szinte halljuk Karády Katalin hangját, miközben „végzetes” tekintetében fürdünk.
A kiállított ruhák láttán már-már kedvünk támad belebújni a mesterien hímzett remekművekben, s látjuk is magunkat egy szépiás képként a falon.
„Törőcsik Mari. Emlékszel a Turnéra? Cseh Tamással? Istenem…”
Napjaink divatja. Más, kissé meghökkentő, de mindenképp egyedi. Korunk ideáljait mutatja, élesen kitapasztalva, meddig mehet el. Hol is van a határ? Próbálkozzunk, mi az, amit még fel tud dolgozni a néző, vásárló.
A hatás itt sem marad el. Az eszközök merészebbek, a színek, tónusok sokkal erősebbek, de ebben a korban már szükség is van erre. Mást, átütőbbet, hatásosabbat kell alkotni.
A szépség tehát létezik. Ott rejtőzik minden korban, minden arcban, mindenhol. Csak tudni kell a megfelelő szögből nézni.
„Törőcsik Mari. Emlékszel?”

New Life?!

Na, de így?!

New Life

Az új élet jegyében ma magassarkúban fogok kerózni;) És szigorúan csak jobbra forulok minden kerszteződésnél, mint tegnap Anutával a szavazásra menet;)

Gondol

Micimackó hozzám képest pikk-pakk kitalál/eldönt mindent. Ahogyan a kedvenc bajszos tanár bácsi mondaná: Gondol, gondol, gondol...

Majdnem

Anuta: ...és akkor ott állunk kalákában.
Mormi: Igen?!
Anuta: Na, szóval ott állunk falkában.
Mormi: Azért azt ugye érzed, hogy a kettő nem ugyanaz?!:D

Visszatérés

Biza'

Az olvasószerkesztők korán halnak. De még mennyire! A legkorábban! Ezt ki kell jelentenünk!!! Sebaj, ebből lesz szép új nadrágom (remélhetőleg több is), cipőcském, esetleg szoknyám s talán még egy kis Match-os kókuszgolyóval is meglepem magam, de szigorúan csak olyannal, aminek meggy van a közepében!!!

Ó, jaj!

Ez a korrektúra-lektorálás-olvasószerkesztés kezd egyre kevésbé mókás lenni:( Sebaj, ha sok pénzt lehet keresni azzal, hogy itthon püfölöm a billentyűzetet, akkor kibírom!!

Javíthatatlan...:)

Még mindig annyira jók ezek a régi zenék!! Főleg, ha az ember ezt hallgatja reggel az isibe menet. Megszépíti az egész napom:)

Puffog

Mert milyen jó is lenne szikrázó napsütésben a világ leggyönyörűbb teraszán, vesszőből font fotelben terpeszkedve, a fényben fürödve, napszemüveggel a fejemen szakdolgozatot javítani... ha ez az idióta szomszéd nem kalapálni itt, mint valami eszelős. Tudtommal a fiúk a bányában dolgoznak, nem????

Köh-köh

Akkor éreztem először igazán betegnek magam, mikor ma hírszerkesztés órán a bajszos kedvenc tanár bácsi azt mondta, azért nem adja oda nekem a lapokat, mert egy élő ember ossza inkább ki őket... De 2x is oda mosolygott és öntyöm-pöntyömözött, amitől jobban lettem, mint 6000 bioparox fújástól:)

A nap hőse

A kontúros szájú büfés néni, aki miután meghallotta a kis rekedt hangomat, hátra szaladt, s hozott egy pici üvegcsét, mondván: ezzel kenjem be a nyakam. Iszonyatosan büdös volt, s még a szememet is csípte, de azóta alig fáj a torkom!!

Nyomassad, nyomassad

Alig merek belegondolni, hogy milyen sok dolog történt velem az utóbbi napokban. Volt itt sajtófotó régi divattal, Törőcsik Marival, akiről persze Allan Poe-val azonnal a Turné jutott az eszünkben, BBDO a csirkés fiúval, sajtótájékoztató isteni kajákkal és felismerhetetlen festményekkel, szobrokkal, hangverseny egy övtáskás, Manócska névre hallgató karmesterrel, egy majdnem Vodku koncert, egy igazi Folk Error buli régi és új barátokkal, egy nagyon unalmas tréning, szuper szünetekkel, jó humorú fiúval, egy szülinapozás éjjeli tulipános hazabiciklizéssel, szegény volt fiú újbóli agymosása (erről már sosem fogok leszokni), barátnőzés, egy majdnem nyitónap a Reklámhéten és egy tündéri, mosolygós tanár bácsi, aki még munkát is szerez nekem... Persze volt még itt sok más is, de arról majd máskor;)

Fonal

Ma, miután Allan Poe barátom kifejtette, hogy milyen válogatós egy nőszemély vagyok én, s ideje lenne felhagynom az elveimmel, elmentem farmert turizni. Mondanom sem kell, a negyedik üzletből is üres kézzel jöttem ki, s fejben már komoly filozófiai párhuzamot kezdtem vonni a párválasztás és a nadrágvásárlás között. Végül kemény 75 forintért vettem 2 gombolyag fonalat. Tiszta gáz vagyok:D

Elég

Innen üzenem a világnak: az, hogy valaki két fősulira jár párhuzamosan és éppenséggel nincs barátja (mivel ő nem akarja) még nem jelenti azt, hogy egy "karrierista szingli"!!!

Hétvégék

Miért van az, hogy mindig meghalok egy picit, mikor rájövök, hogy mik történnek itthon? Sokszor ez a 2-3 nap hosszú hónapokat vesz el az életemből. Rossz úgy struccot játszani, hogy időközönként kiemeled a fejed a homokból; ijesztő lehet a látvány... Mégis imádok hazajönni, és gyűlölök visszamenni.

Híj:D

Összeszámoltam: szeptember óta 5 alkalommal utaztam haza busszal, amúgy vonattal vagy, ha visznek, akkor kocsival járok. Az 5 buszsofőrből ma a második kérte el a számomat, s én meg is adtam, másodjára is:) Aputa annyira nevetett: "De egyszer már megadtad, nem? Hááát... ez egy másik.":D:D:D
Ajánlom neki, h köv. alkalomra legyen megjavítva a kávégép, akkor még el is dumcsiznék vele:)

Brrr

Ma reggel 3 óra alvás után a suli felé tekerve azon filóztam, hogy csak messzire van az a megálló a Külkertől, ahol felszállt az a fiú a buszra... még szép, hogy majd' megfagytunk, mire elsétáltunk odáig.

Húsvét

A szexitáskás tanár bácsi nem locsolt meg, nem is fog. Miért is tenné? Viszont tőle kaptam a legnagyobb húsvéti ajándékot. Amit írt... el sem hiszem!
Eszembe juttatta Aprajafalvát, az összes lakójával együtt, s azokkal is, akik már a gulyagyepen túl tértek örök nyugalomra. A rengeteg húsvéti emlék, történet. A pókháló a sarokban, Dili locsolkodása, Gancs bácsi látogatója, Kisfiam pohár vize, Vonácska szódája...
Ebben az évben nem is voltam otthon.

Most 2 dolog jutott eszembe. Picit eltérőek, de ám legyen:

Csak jó móka volt ez

Azon filóztam ma a nagy beadandózásom közepette, hogy mikor MezzoUncsi egyik volt fiújától megkaptam a Született gyilkosokat, akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha én lehetek Mallory Knox, még ha csak egy éjszakára is. És persze akkor sem mertem volna ezen töprengeni, mikor 2007-ben a karácsonyi ajándékok készítesé közben ezt a filmet néztem, vagy mikor 2008-ban Hegyalján az első sorban csápoltunk a Juliette and The Licks-re. Hiába na, szeretem ezt mozit!!! Nagyon is!! És a színészeket és Oliver Stone-t és Tarantinot is! Bezony!
És egyenesen imádtam azt a gyrost, amit az első hazamenetelkor ettünk. És élveztem az troliutakat is:D A másodiknál legszívesebben minden megállónál jeleztem volna. Azt hiszem, az ilyen esték emlékei teszik széppé a nyugdíjas évek álmatlan éjszakáit.
...csak tudnám, hogy hogyan került oda az a sebhelyes fiú?! És, hogy hogyan készült rólunk 3 fotó, mikor én csak az elsőre emlékszem?! Tarantino-féle balladai homály;)

Tarantino Party... valahogyan így

Kivel alszik Plüss Übi?

Jellemző, hogy épp akkor altatok cimborákat a kis rezidenciámban, mikor azzal a felkiáltással jövök el otthonról, hogy "én biza' el nem pakolok, úgysem jön ide senki". Volt is meglepetés, mikor beléptünk, de legalább most nem kaptam meg, hogy milyen rendetlen lettem az elmúlt egy évben:) Azért nagyon jó volt, s azt sem bánom, hogy Plüss Übit kölcsönadtam... reggel 7-kor már jött is vissza hozzám:D