Vannak délutánok, esték, mikor összeszabadulunk Herminával, s ott kő kövön nem marad. A legviccesebbek azok a részek, mikor a fiús sztorijaimról mesélek Neki. Mindig megfogadjuk, hogy mindről írunk egy-egy novellát.
Így volt ez ma is, mikor felhívtam, s elmeséltem, hogy pénteken a színházban, mikor a szünet vége felé Nap épp azt ecsetelte, hogy itt nincs egy ismerős sem, megláttam az ex-udvarló SztreccsLimós fiút egy nővel az oldalán. Függetlenül a hölgytől integetett sőt, forgott is (mivek mögötte ültünk pár sorral) és a ruhatárnál is nagyon bámészkodott, de én ügyesen megkértem Napot, hogy inkább hozza el a kabátom. Mókás szitu volt, ahogyan laposkúszásban kislisszantam az objektumból:)
Ezek után ma megállapítottuk Herminával, hogy nem is novellákat fogunk írni, hanem egy regényt "XY kuzinok" címmel a "Karamazov testvérek" után. Vagy egy teleregényt, amit a "Szomszédok" után egyszerűen csak "Kuzinok"-nak keresztelünk:D:D
...Pedig azt nem is meséltem neki, hogy ma megint találkoztam az Igazival, aki épp arra a buszra szállt fel, amire én, végig nézett ( de nem mosolygott:"( ), majd épp ott szállt le, ahol én!!! Már kezdtem is örülni, de sajnos a másik irányba ment:( Sebaj, jön ő még az én utcámba... szó szerint;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése