Köszönjük, jól vagyunk. Nem hagyjuk magunkat, de nem ám!!
Rá kellett jönnöm, hogy igaza van Dádinak: ha valamiről úgy érzem, nem helyes, nem igazságos, nem legális... tennem kell ellene. Nem tudom, hogy mi volt a kiváltó ok, vagy egy folyamat eredménye, de eljutottam arra a pontra, hogy az asztalra tudok csapni. Bármikor. Bárkinek az asztalára. S úgy gondolom, tudom is kezelni a dolgot. Egyre kevésbé húzom fel magam, több az észérv, több a kialakult vélemény, az elv, s már képes vagyok káromkodás helyett azt mondani: "Bocsáss meg, nem értek egyet!"
Anuta ma megjegyezte, hogy erősebb az igazságérzetem, mint kisebb koromban volt, pedig annak elvileg akkor kellett volna kulminálnia. Lehet. Mindenesetre a bajszos tanár bácsinak (aki megölne, ha tudná, hogy bácsizom) innen üzenem: kezdek offenzívebb lenni... de legalábbis törekszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése