Leányvásár

Ma Papa és Mama elvittek a Leányvásárra! - ez milyen jól hangzik:) Nem volt rossz a darab, sőt! Azt hiszem, még tetszett is, bár nagyon erőtlen volt a női főszereplő hangja és a közönség sem volt a legjobb... azért ezek sokat rontottak a dolog. Mégis, mindent összevetve jól éreztem magam.
Valamit viszont be kell vallanom: azt szeretem legjobban ezekben a közös színházakban, mikor Papa elkezd énekelni mellettem s mikor Mama a maga bájosan vitriolos stílusában kritizálja a szünetben a nézők öltözékét:)
Remélem, sok ilyen élményem lesz még Velük!

Vundábáhr

Ámodtam. Németül. Magam is meglepődtem, hogy tudok még ilyesmiket produkálni, de úgy fest, megy a dolog...

Adok-kapok:)

Hermina: (...)akkor Te vagy a helyi celeb!
Mormi: Igen, Anuta Aprajafalva Kiszel Tündéje :)
Hermina: Viszont akkor Te vagy Donatellácska :D:D

Csak kellene egy paróka...

Kritikusan

Azon gondolkodtam, hogy vajon milyen érzés lehet egy "sztárnak", mikor várja, hogy milyen kritikákat írnak róla. Tegyük fel, hogy egy énekes vagyok, s adok egy - véleményem szerint - sikeres koncertet. Tuti, hogy másnap, harmadnap... minden reggel az lenne az első, hogy bújom a netet s azokat a lapokat, magazinokat, amikben sanszos, hogy írnak rólam.
És semmi... talán ez is egy visszajelzés?!

Na most aztán...

A mai nap rá kellett jönnöm, hogy már olyan nagyon rohadtul büdös van ebben a sajtraktárban, hogy jobban teszem, ha leakasztom a nyakamból a futócipőimet, felhúzom őket a lábaimra, s úgy elrohanok, hogy vissza sem nézek soha többé. Csak sikerüljön...
(Magyarázat: Spencer Johnson - Hová lett a sajtom?)

P.B. vs B.P.

Azaz: Palya Bea kontra Bunyós Pityu
Hát az igazat megvallva nagyon erősen azt éreztem, hogy az egész koncertben az lesz a legjobb, hogy a jegyre várakozva horgoltam egy (aránylag még jól is sikerült) virágot, s ha a többiek nem beszélnek rá (s nem találunk lent helyet), akkor a hajamat tépve elrohantam volna a szünetben..., de az Add már Uram az esőt annyira jó volt, hogy mindent megváltoztatott!!! Katartikus! Persze rengeteget dobott rajta a Honvéd Férfikar, de akkor is. Azért az egy számért megérte az egész koncert!!! Bravo!!!
(Meg persze a visszatapsolós majomkodás se volt semmi:D)

Hajbelövés

Mormi:- új haj, jhéten elmegyek fodrászhoz
Nap: - really?
Mormi:- milyen legyen?
Nap: - kúl
Mormi:- modern? retro? egyszerű?
Nap: - etno punk:)
Mormi:- beléptem a femina.hu-ra, érdekes érzés:D ott van frizurapróba ...de ez mind olyan, h be kell lőni reggel, nekem meg arra nincs időm... áh, meddő dolog
Nap: - :D az enyémnél az a belövés rész, hogy alszom. kurvajól megy. igaz, hogy néha akár hat hét órán át is csinálni kell, de szerintem megéri

Erről írunk egy novellát

Vannak délutánok, esték, mikor összeszabadulunk Herminával, s ott kő kövön nem marad. A legviccesebbek azok a részek, mikor a fiús sztorijaimról mesélek Neki. Mindig megfogadjuk, hogy mindről írunk egy-egy novellát.
Így volt ez ma is, mikor felhívtam, s elmeséltem, hogy pénteken a színházban, mikor a szünet vége felé Nap épp azt ecsetelte, hogy itt nincs egy ismerős sem, megláttam az ex-udvarló SztreccsLimós fiút egy nővel az oldalán. Függetlenül a hölgytől integetett sőt, forgott is (mivek mögötte ültünk pár sorral) és a ruhatárnál is nagyon bámészkodott, de én ügyesen megkértem Napot, hogy inkább hozza el a kabátom. Mókás szitu volt, ahogyan laposkúszásban kislisszantam az objektumból:)
Ezek után ma megállapítottuk Herminával, hogy nem is novellákat fogunk írni, hanem egy regényt "XY kuzinok" címmel a "Karamazov testvérek" után. Vagy egy teleregényt, amit a "Szomszédok" után egyszerűen csak "Kuzinok"-nak keresztelünk:D:D
...Pedig azt nem is meséltem neki, hogy ma megint találkoztam az Igazival, aki épp arra a buszra szállt fel, amire én, végig nézett ( de nem mosolygott:"( ), majd épp ott szállt le, ahol én!!! Már kezdtem is örülni, de sajnos a másik irányba ment:( Sebaj, jön ő még az én utcámba... szó szerint;)

Én és az igazságérzetem

Köszönjük, jól vagyunk. Nem hagyjuk magunkat, de nem ám!!
Rá kellett jönnöm, hogy igaza van Dádinak: ha valamiről úgy érzem, nem helyes, nem igazságos, nem legális... tennem kell ellene. Nem tudom, hogy mi volt a kiváltó ok, vagy egy folyamat eredménye, de eljutottam arra a pontra, hogy az asztalra tudok csapni. Bármikor. Bárkinek az asztalára. S úgy gondolom, tudom is kezelni a dolgot. Egyre kevésbé húzom fel magam, több az észérv, több a kialakult vélemény, az elv, s már képes vagyok káromkodás helyett azt mondani: "Bocsáss meg, nem értek egyet!"
Anuta ma megjegyezte, hogy erősebb az igazságérzetem, mint kisebb koromban volt, pedig annak elvileg akkor kellett volna kulminálnia. Lehet. Mindenesetre a bajszos tanár bácsinak (aki megölne, ha tudná, hogy bácsizom) innen üzenem: kezdek offenzívebb lenni... de legalábbis törekszem...

Most akkor mennyi?

Azért 3 pár zoknit picit soknak tartok egy ágyon belül... még akkor is, ha mindhárom az enyém:)

Hüpphüpp

Mikor lesz már végre egy olyan estém, mikor csendesen itthon olvashatok/horgolhatok?? Nem lesz beadandó, prezi, cikk... Annyi könyv és annyi virágocska várna rám... én pedig csak várok rájuk... várok. Még 3,5 hónap a végéig. Neverending story:(

Tralala...

Jött a karácsony, és nem tudtam,
hogy milyen ürügyet találjak
arra, hogy felhívjalak téged,
arra, hogy ismét rád találjak?

Van-e égősorod, van-e izzósorod?
- csak ennyit kérdeztem én.
Van-e égősorod, van-e izzósorod?
A fény nekem a remény.

Nem köt már minket össze a hús, sem a csont,
sem a szív, sem a száj,
nincs köztünk semmi, ami kötelező lenne,
semmi sem, ami muszáj.

De van-e égősorod, van-e izzósorod?
- csak ennyit kérdeztem én.
Van-e égősorod, van-e izzósorod?
A fény nekem a remény.

Rutkai Bori és a Specko Jedno - Égősor

Mozart és Capote

Anuta előszeretettel raktároz be mindenféle zenei témájú könyvből, amik aztán persze ott porosodnak a polcon, mert ő nem olvassa, de "kell az, mert sosem lehet tudni".
Így találtunk rá az egyik legnagyobb kedvencre: Trumanre. Capote: Mozart és a kaméleonok c. könyve már évek óta itt csücsülhet a szobám könyvespolcainak egy hátsó zugában, de az íróra még egyikünk sem figyelt fel... csak, mikor Anuta megkért, ajánljak neki vmit. Vannak még csodák:)

g-fész-talk

Mert milyen jó is az, hogy Te g-talkon kérdezel, én pedig fészbukon válaszolok:D

Jááááj, ez a nap:D

Az, hogy a bokáját megfogtam, már nem is meglepő..., de hogy még egy mikrofont is az orrom alá dugnak:D Hiába, csak igazi betyár vagyok én... Etno-punk-betyár-izémizé:)

Naugye:D

Csak ért valamit az a 10 év zenesuli! Tudtam én, hogy gond volt ott Barbenboimnál azzal a három Chopin keringővel. Mert a cisz-moll még stimmel, az oké. De a másik kettő??? A hangverseny után éjszaka még jutúb videókkal próbáltam igazolni magam, s valóban... ez nem az volt, de nem ám!!! Olvastam kritikákat, mindenhol dícsérik, s mindenhol azt a 3 keringőt emlegetik... akkor csak én lehetek a hülye!!
S ma végre megtaláltam!! Végre egy kritikus, aki észrevette:D Műsorváltozás!! Csak nem tűntették fel sehol!!! De én észrevettem, még akkor is, ha nem tudtam pontosan, hogy mit hallottam helyette (persze, mikor megláttam, h a Grande Valse Brillante, úgy homlokon vágtam magam, h a faltól is kaptam egy tockost). Azt hiszem, ma jobban fogok aludni, mint az elmúlt hónapokban bármikor... csak nem vagyok hülye:D:D:D

Virágom, virágom

Megszámoltam, hogy hány új levelet hozott a futóm, mióta itt lakunk (cirka 7-8 hónapja), s az eredmény nagyon elszomorított... 5 darab. 5 levél. ÖT!!! Igaz, méregzöldek, egészségesek, de csak öt van belőlük... Két virágom már kihalt, 3 haldoklik... Nem értem, hiszen világos a szoba. Úgy fest, ők sem szeretik annyira a helyüket.

Reading is sexy

A fentebb említett alapigazság jegyében szeretnék egy ilyet:


És persze egy ilyet:


S, ha már itt tartunk...


ui.: Ez itt véletlenül sem a reklám helye, s szülinapom is sok-sok hónap múlva lesz még, de egyszer biztosan egy ilyen pólóban megyek könyvtárba!!! Csak mondjuk még nem ma...:(

Beadandó helyett

61 oldalnyi cigánybűnözésről szóló cikk/komment elolvasása után, miközben azon görcsölök, hogy olyan elemzést írjak, ami valóban elemzés, s nem a saját véleményem a témát illetően, egyfolytában csak a Halott ember című film jár az eszemben, s a zenéje, amit Neil Young írt. És persze a vágás az 58. másodperc környékén...

Iwiw... még ilyet!

Vajon az betegesnek mondható, ha valaki állandóan a saját profilját nézegeti iwiw-en? Kitalálhatnánk erre valami fíliát. Vagy már van is???:)