2010. április 29., csütörtök
2010. április 27., kedd
Írd meg rózsám leveledbe'
/:Írd meg rózsám leveledbe':/ csuhaja,
/:Írd meg rózsám leveledbe':/
Jutok valaha eszedbe, csuhaja.
/:Ha nem jutok, azt is írd meg:/
Hogy a szívem szakadjon meg, csuhaja.
/:Addig babám, szerettelek:/ csuhaja
/:Addig babám, szerettelek:/
Míg igaznak ismertelek, csuhaja
/:De hazugságba' értelek:/
Örökre meggyűlöltelek, csuhaja.
Egyen meg rózsám a fene,
Úgy megegyen, mint az almát, csuhaja.
/:Úgy megegyen, mint az almát:/
Reszeljen meg, mit a tormát, csuhaja.
/:Szerettelek sok ideig:/
Estétől fogva reggelig, csuhaja.
/:Ugye babám, de sok idő:/
Száradjon beléd a tüdő, csuhaja.
/:Írd meg rózsám leveledbe':/
Jutok valaha eszedbe, csuhaja.
/:Ha nem jutok, azt is írd meg:/
Hogy a szívem szakadjon meg, csuhaja.
/:Addig babám, szerettelek:/ csuhaja
/:Addig babám, szerettelek:/
Míg igaznak ismertelek, csuhaja
/:De hazugságba' értelek:/
Örökre meggyűlöltelek, csuhaja.
Egyen meg rózsám a fene,
Úgy megegyen, mint az almát, csuhaja.
/:Úgy megegyen, mint az almát:/
Reszeljen meg, mit a tormát, csuhaja.
/:Szerettelek sok ideig:/
Estétől fogva reggelig, csuhaja.
/:Ugye babám, de sok idő:/
Száradjon beléd a tüdő, csuhaja.
Függöny
Tegnap éjjel, mikor a holdvilág a szemembe sütött, először jutott eszembe (szeptember óta), hogy tényleg kellett volna venni egy sötétítő függönyt:)
Szomorú...
Azért olyan rossz szembesülni azzal, hogy a Szomorú vasárnap ellentétpárja a Vidám vasárnap...
2010. április 26., hétfő
Kiállítás
„Törőcsik Mari. Emlékszel a Körhintára? Persze! És a színpadon, hát igen…” – s a kísérő kiállítás hangulata már meg is van. Nem kellett hozzá erőlködés, túlmagyarázás, csupán egyetlen arc, egy kép. Minden mögötte van.
Majd következnek a már-már „festményszépségű” hölgyek, a mesés ruhák, pillanatok. A múzsákká vált porcelánarcok, a bájt, olykor tekintélyt parancsoló kalapok, a lágy, gyöngéd erotika.
Mintha lelépnének a falról, s ott keringőznének a Nemzeti Múzeumban. Szinte halljuk Karády Katalin hangját, miközben „végzetes” tekintetében fürdünk.
A kiállított ruhák láttán már-már kedvünk támad belebújni a mesterien hímzett remekművekben, s látjuk is magunkat egy szépiás képként a falon.
„Törőcsik Mari. Emlékszel a Turnéra? Cseh Tamással? Istenem…”
Napjaink divatja. Más, kissé meghökkentő, de mindenképp egyedi. Korunk ideáljait mutatja, élesen kitapasztalva, meddig mehet el. Hol is van a határ? Próbálkozzunk, mi az, amit még fel tud dolgozni a néző, vásárló.
A hatás itt sem marad el. Az eszközök merészebbek, a színek, tónusok sokkal erősebbek, de ebben a korban már szükség is van erre. Mást, átütőbbet, hatásosabbat kell alkotni.
A szépség tehát létezik. Ott rejtőzik minden korban, minden arcban, mindenhol. Csak tudni kell a megfelelő szögből nézni.
„Törőcsik Mari. Emlékszel?”
Majd következnek a már-már „festményszépségű” hölgyek, a mesés ruhák, pillanatok. A múzsákká vált porcelánarcok, a bájt, olykor tekintélyt parancsoló kalapok, a lágy, gyöngéd erotika.
Mintha lelépnének a falról, s ott keringőznének a Nemzeti Múzeumban. Szinte halljuk Karády Katalin hangját, miközben „végzetes” tekintetében fürdünk.
A kiállított ruhák láttán már-már kedvünk támad belebújni a mesterien hímzett remekművekben, s látjuk is magunkat egy szépiás képként a falon.
„Törőcsik Mari. Emlékszel a Turnéra? Cseh Tamással? Istenem…”
Napjaink divatja. Más, kissé meghökkentő, de mindenképp egyedi. Korunk ideáljait mutatja, élesen kitapasztalva, meddig mehet el. Hol is van a határ? Próbálkozzunk, mi az, amit még fel tud dolgozni a néző, vásárló.
A hatás itt sem marad el. Az eszközök merészebbek, a színek, tónusok sokkal erősebbek, de ebben a korban már szükség is van erre. Mást, átütőbbet, hatásosabbat kell alkotni.
A szépség tehát létezik. Ott rejtőzik minden korban, minden arcban, mindenhol. Csak tudni kell a megfelelő szögből nézni.
„Törőcsik Mari. Emlékszel?”
New Life
Az új élet jegyében ma magassarkúban fogok kerózni;) És szigorúan csak jobbra forulok minden kerszteződésnél, mint tegnap Anutával a szavazásra menet;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)