Lehet, hogy meg kellene tanulnom rajzolni :-)

Ez most nem tudom, hogy jutott eszembe, de nagyon nevetek, és közben táncolok ám!!!:D

Lopott könyvek / 2.

Szakadtra olvastam Updike kentaurját... Mióta állhatott már abban a kis helyiségben a menedzser fiú albijában?? 1976-os kiadás. Majd szépen megragasztom;)

Nick

Azért, ha valakire a SEGGARC nicknevet akasztom, azt nem hiszem, hogy lájkolnám... :D

Ruhamizéria

Azért be kell vallanom, nem semmi csajok vagyunk mi, úgy családilag. Csehov csak kapkodná a fejét, mikor Anutát, Mamcát, Herminát meg engem összeeresztenek. Az a legenyhébb kifejezés, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert ráadásul mi ezt egyszerre és egymást túlüvöltve tudjuk abszolválni.
A legmókásabbak mégis a szakítások voltak. Nem tudom, hogy mindenkinél így van-e, mert nincs sok barátnőm, a fiúkat meg az ilyesmi nem rázza meg, de Hermina ilyenkor mindig kiselejtezte a ruháit, amiből persze én profitáltam. "Ez akkor volt rajtam, mikor...", "Jaj, ezt ő vette..." És repültek a pulcsik, pólók, nadrágok, én pedig csillogó szemmel kapkodtam őket.
Aztán teltek az évek, és jöttem én, s az első szakításom. Majd a második, harmadik... A szekrényem ürült, Anuta polcai pedig már alig bírták a terhet. Volt, hogy olyat kapott, amin egyszer már Hermina is túladott:)
Hát, egy ideje csak a többlet kilók miatt megy a vetésforgó:D

Gyapjú garbóból a világ...

...egy picit pirosabb. Persze csak azért, mert a garbó is piros. De nagyon ám!!! És szúr. Herminától kaptam, azt mondta, ő már nem szereti, meg amúgy is rossz emlékek kötik hozzá, de szerintem azért adta nekem, mert őt is szúrta. Mondjuk jó meleg, és most ez a fő. Ez a fő, mivel továbbra sincs net, úgyhogy az erkélyen ülök, és lopom a szomszédét. Tudom, hogy a végét járja a dolog, és lassan költözöm, ilyenkor pedig már a szar is keserű, de én tényleg utálom már ezt az albérletet. Múlt kedden, mikor nem aludtam itthon, belecsapott a szomszéd házba a villám, ami nálunk csak egy nagy csattanást és villanást eredményezett, meg gallyra vágta a modemet, routert... Szóval fa-sza.
Azóta napjaim az balkonon telnek, ami eleinte még vicces is volt, de mióta közelebb van a hőmérséklet a 10 fokhoz, mint a 20-hoz, már annyira nem az.

Tegnap egy ex-Macibogárka küldött aranyos képeket. Sőt, írt is. Előző nap pedig a Hugocskája. Aztán a képeken felbuzdúlva egész nap csacsogtunk. Azt hiszem, ez volt az első alkalom az elmúlt több mint egy évben, mikor tényleg nem bántottam meg. Este beszéltem az Anutájával is, s még vele szemben is megvédtem. Azért ez jó érzéssel tölt el, talán fejlődtem?! Nagyon szeretem őket, hiányoznak, de már nem az életem részei. Nem is zaklatott már fel a dolog... talán igaza volt a színész fiúnak, mikor egyszer azt mondta, olyan az agyam, mint a jéghideg acél. Lehet. Mindenesetre örülök, hogy beszéltem velük, és annak is, hogy nem álmodtam az éjjel semmit:)

Ja, és a csúnya hangú, gonosz tekintetű tanár néni tegnap egy Audrey Hepburn-ös pólóban volt benn a vizsgán, amit mára ki is javított, s 5-ös lett, úgyhogy eldöntöttem, hogy kedvelem. Kár, hogy egy óráján sem voltam bent. Azért a pólóért megérdemelt volna egy kis figyelmet a szorgalmi időszakban is. Miért nem vette fel korábban?!

Szarfura n+1

Tegnap beszélgettem a színész fiúval, s mikor figyelmeztettem, hogy lehet, hogy egyik pillanatról a másikra meg fogunk szakadni, mert rossz a netem, azt válaszolta, hogy akkor ez olyan lesz, mint az életben, ugyanis én mindig ezt csinálom: egyszer csak eltűnök, aztán a legváratlanabb pillanatokban felbukkanok. Nem bántóan mondta, de olyan rosszul esett...