Társadalmi felelősségvállalás

...Mert az rendben van, hogy van egy nagyszerű anyag a kezemben, amire még Aputa is azt mondja (s ez óriási szó), hogy úgy meg lehetne írni, hogy híressé válok. Ez eddig még messze nem az én érdemem. De meg kell írni!! Jól! Nagyon jól!
Soha nem gondoltam volna, hogy egy riport így megvisel majd. Ha nem sikerül olyanra, amilyenre szeretném, szerintem én belehalok.

Sikítva menekülnék...

Ébredés. Telefon bekapcsol. Három nem fogadott hívás és egy sms: "Pesten vagyok."

Sajnálom, nem tudunk találkozni. Talán majd máskor...

Ebéd. Leszólít. "Pár barátommal lemegyünk a Balatonra a hétvégén. Arra gondoltam, ha ráérsz, velünk jöhetnél..."

Sajnálom, de haza kell mennem. Talán majd máskor...

...kezdek belétek fáradni. Valamit nagyon rosszul csinálok.

Casablanca

Séta az éjszakában az úton, ami akár egy kifutópálya is lehetne...

Rókaprémes fiú: - (...) Én soha nem dugnék meg egy nőt egy vécében.
Mormi: - Én soha nem dugnék egy férfival egy vécében.

(Csend. Elsuhan mögöttük egy busz.)

Rókaprémes fiú: - Vááá!!! Tisztára, mint a Casablancában! Csak nem a repülő ment el mögöttünk, hanem a 276E :D:D:D

MyFa

Az alábbi "írásmű" még 2009 júniusában született:

Myfa – még mindig

Probléma meghatározás:

Rosszkor rossz időben. Ez volt a fő probléma. Rájöttem, hogy miért gond az, ha valakivel júliusban kezdesz el járni: lemaradsz az azévi májusfáról. Az érzés szörnyű, szívszorongató, de a helyzeten semmit nem változtat. Majd jövőre, nyugtatgattam magam.
Eltelt közel egy év, s én már el is felejtettem a májfát. A zh-időszakom pont május első hetére esett, s én április utolsó napjaiban bejelentettem, május 1-jén bizony nem leszek otthon, mert tanulnom kell, s az Pesten jobban megy. Azt hittem, hogy elájul a társaság fele. Nem értettem, hogy mi a gond. Aztán kiderült, hogy 3 hete azon megy a szervezkedés, hogy hogyan juttatják át a Tiszán a májfámat. Kínos. Az érzés egyre rosszabb. Ez van…
Majd ismét eltelt egy év, legalábbis majdnem egy év. Április közepén szakítottunk. Mit ne mondjak, kihúzhattuk volna még azt a 2-3 hetet májusig. Közel 2 év után mit számított volna.
A probléma: MÉG NEM VOLT MÁJFÁM!!!

Szekunderkutatás:

Kutatásaim szerint mind a Tiszántúlon, mind a Dunántúlon szokás (a mai napig!!), hogy a fiú májusfát állít szíve választottjának az éj leple alatt a lányos ház kapujában. Ezt kettő darab konkrét esetből állapítottam meg, szóval így kell lennie minden bimbózó szerelemnél.
Konklúzió: Szar helyre születtem.

Mintatervezés:

A mintámban férfiak szerepelnek. Talán ez az egyetlen kikötésem. Kor: nullától a végtelenig. Elhanyagolható apróság. Persze csak hús-vér emberek jöhetnek számításba. Szép lenne, ha április 30-án éjjel fél Hollywood itt tolongana a zsákutca végében egy csomó íróval, költővel és zenésszel egyetemben, (akiket persze Jim Morrison vezetne) csak azért, mert én azt kívántam, hogy legyen már végre májfáááám!!!
Szóval olyan férfiak kellenek, akik élnek, csinik és elbírnak egy bazinagy fát. Lehetőleg ismerjem őket és ők is engem.

Kérdőívfejlesztés:

- Szia!
(Ha „Szia, Hello…”-val válaszol, semmi bunkóság, de azért megszólal, tovább a következő kérdésre.)
- Állítanál nekem májfát?
o Igen! – nincs több kérdés, hozzámegyek. 5 pont
o Nem! – sajnállak. Pedig, ha tudnád, hogy miről/kiről maradtál le. 0 pont
o Hihihihihi – bunkó paraszt. Kinevetni egyedül Ádámnak ér. -10 pont
o Miiiit?! – felállok, elszaladok és vissza sem nézek többé. BUKTAD

Adatgyűjtés módszere:

Bármikor, bárhol, bárkitől, spontán lekérdezéssel.



Adatfeldolgozás módja:

Gondolatban. Véleménykifejtés: tekintettel, esetleg mosollyal vagy nyelvnyújtással.

Határidők, költségvetés:

2010. április 30.
Mentes minden költségtől.


És most 2010. május 2-án kérdezem én: minek annak májfa, aki látta Rév Líviát élőben Chopint játszani?? De őszintén!

VéeLKáeS

Hanzo elment Dániába. Azt mondta, ha visszajön, és sok pénze lesz, elvesz feleségül. Elvenni azért nem kell, de remélem, hogy minden rendben lesz és vigyáz magára! Csuma:)

Egy életre szól

A tegnapi este nem volt fogható semmi eddigihez. Rév Lívia élőben; teljesült egy álmom! Érdi Tamás játéka pedig...
Azt hiszem, mindent elmondok azzal, hogy az összes jegy elkelt, 140-en ültek még pótszékeken a színpadon, mindössze 3 üres hely volt (az egyiket el is foglaltam a második részben), s a hangverseny végén állva tapsolt a közönség! ÁLLVA!!! ...és én ott voltam! :)

Maradandó

Mikor a vörös lány - aki Dresch Mihály előtt szerepel Nap telefonjában - áradozott, hogy milyen hangverseny lesz pénteken, utána pedig ámuldozott, hogy ismerem a karmestert, még nem gondoltam volna, hogy így alakul az estém...
Mikor Manócska a "Maradandó élmény lesz, hidd el!' mondattal csábítgatott, nem hittem volna, hogy mit is jelent majd ez számomra...

Ebéd Herminával, a lélek mélységeinek méricskélése, nagy nevetések, filozofálgatások után irány a Zeneakadémia. Kicsit gyanús volt, mikor a Király utcánál a fél villamos leszállt - velem együtt -, de ez persze még nem jelent semmit. Az is lehet, hogy ott ma olcsó a farhát;)
Belépünk. Emberek végeláthatalan sora. Ülnek, állnak, ablakokban, lépcsőkön, szinte csüngnek egymáson. Eltelik 10 perc, majd 20, a hallgatóság türelmetlen, tapssal próbálják színpadra csalogatni a művészeket.
És megjelenik egy férfi: '(...) a tűzvédelmi szabályok szerint (...), de most kivételt teszek". Ami ezek után következett, maga volt a csoda...
A második rész alatt már ültünk; az ablakban:)
Majd kígyózó sor egy kézfogásra, esetleg két puszira várva. Az est hőse cím tulajának személye megkérdőjelezhetetlen.

- Maradj!
- Á, nem... nem vagyok én közétek való. És nem is ismerek itt senkit.
- Oké, akkor menj, úgyis utálunk:P
- Jó, akkor maradok:)

S, ami ott várt minket. Csodás érzés, nagyszerű emberek, felhőtlen öröm, cselló-bőgő, duduk...
Egyetlen szót tudok mondani összegzésképp:
KÖSZÖNÖM!