Tudod, mi elváltunk

Egy rózsaszín sapkás angyalkával találkoztam ma. Narancs a jele az oviban. Ugyanazzal a vonattal utaztunk, mindketten bedugtuk az ujjunkat a hordozó pici rácsai közé, de nem egy kocsiban, és őt nem harapta meg a kiskutya.
Aztán az apukája foglalt nekem helyet a busz négyes ülésében, és levette az angyalka színes sálját. Így maradt a rózsaszín kiscsizma, a rózsaszín kabát és a rózsaszín sapka.
Ő megkérdezte, hogy szerintem szép-e a sál. Az volt. Szerinte is. A legtöbb dologban egyetértettünk, de elfogadhatatlan volt számára, hogy miért én viszek az Apukámnak kiskutyát, és miért nem ő ad nekem ajándékba.
És az is, hogy miért nem kéthetente hétvégén találkozunk Apával, mikor kirándulós hétvége van hozzá, a másik városba.

Emlékszel?

Errrrr mindig olyan fura játékokat talál ki. Jó furákat. Többször is játszottuk azt, hogy feldobott egy dátumot, és ki kellett találnom, hogy mit csináltam 3 éve akkor. Elsőre lehetetlennek tűnt, de valahogyan mindig akadt egy emlékezetes dolog közel ahhoz a naphoz, amivel el tudtam helyezni az időszakot az életemben... és 5-10 perc múlva már megvoltak a feldobott nap eseményei is.
Névnapokat, szülinapokat, esküvőket, haláleseteket... megjegyez az ember. Azonban mostanában van, hogy meglátom a dátumot, és tudom, hogy tavaly, 2 éve vagy talán még régebben valami fontos dolog történt velem akkor. Ilyenkor előkapom ezt a kis blogot, és rájövök, hogy tényleg. Először azt hittem, hogy véletlen, de annyi ilyen eset volt már, hogy kezdtem komolyan végiggondolni ezt az egész dátumos históriát.
Vagy egyszerűen lehet, hogy vannak napok, amikre emlékezni fogok? Akaratlanul is? 20 év múlva is?

Fura.

Mikor ma azt mondtam, hogy szeretnék hazaköltözni, és Apu azonnal rávágta, hogy épp ma jutott neki is eszébe, hogy talán az lenne a legjobb, ha elköltöznénk Aprajafalvára, és még a földművelést is szívesen megtanulná... hát rájöttem, hogy tényleg van valami gebasz a rendszerben.