Hölgyeim!

Mégis mire vártok? Mégis mit vártok? Mégis kit vártok? Egy herceget? Egy olyan embert, aki mindenben tökéletes? Tündérmeséken nőttünk fel egész a sorozatokig, ahol jöttek az Emanuellek, a szuper latin szeretők pénzzel, igéző tekintettel, majd a szívtipró, bohém, gitáros figurákon keresztül vezetett az út a mindig vicces, csábos menedzseres filmekig, a szuper főszereplőkkel, akik tudják, hogy melyik a legjobb évjáratú bor és méregdrága éttermekben vacsoráztok velük.
Hazug szavak, nem létező jellemek. Igen, Romeo és Júlia története jó kis sztori... mi is lett a vége? Meghaltak? És szerintetek Romeo lába vajon levendula illatú lett volna, ha egy tavaszi napon még a téli cipőjét húzta volna fel, ráadásul műszálas zoknival? Elárulom: nem! Rohadtul büdös lett volna! Sőt, talán Csipkerózsika sem Winterfresh ízűen ébredt volna száz év szunya után...
Ébredjetek fel ti is! Vegyétek észre, hogy a csoda nem a sztereotípiákban rejlik! A csoda ott van mellettetek! Néha horkol, előfordul, hogy kimarad éjszaka... talán ki is zár a lakásból egy hosszú nap utáni korai alvásnak köszönhetően. De ott van. Talán csak ki kell nyújtanotok a karotokat, hát tegyétek meg! És, ha már ott van, becsüljétek meg! Ne engedjétek, és végképp ne lökjétek el! Eljöhet a nap, mikor rájöttök, hogy hiba volt, és már késő. Ne legyen késő!

Megnézed, mert azt mondtam!

Szájtátva a Férjhez mész, mert azt mondtam utolsó jelenete előtt

Mormi: Juj, ez nagyon jó, gyere!!
Aputa: Filmezel?
Mormi: Ühüm. Ez az uccsó jelenet mondjuk, de elmesélem a sztorit, ha érdekel.
Aputa: - leül a kanapéra, kikukucskál a szemüvege felett - Végig kellett néznem a múltkor Anyáddal is - mert azt mondta!!

:D:D:D

Kimondottan szeretem a 40 milliós játszmát. Az egyetlen "játékos" műsor, ami a tévé elé ültet, és örülök, ha tanulok belőle valamit. Még a neten is szoktuk játszani.

DE! Azt mondani Janikovszky Évára, hogy nem tudja, kicsoda, és ha mégis "ő lesz a megoldás, akkor nagyon mérges leszek rá" - szégyellje magát az ilyen ember!!

Ami boldoggá tesz

...a SzépTornacipős Lány után szabadon

Friss ágynemű friss illatába burkolózva aludni
Ha mások szerint finom, amit sütöttem/főztem
A kisruhám, amit Anuta horgolt
Színes post-it-ek
Ha a nagymamáimnak én adok sütési tippeket
Zongorázás
Mikor Aputa rám ír g-talkon
Mikor Apu hazaér a munkából. Olyankor valahogy mindig sokkal szebb is, dehogy miért?!
Mikor Mama és Papa jönnek elém a vasútra
Mikor a bajszos kedvenc tanár bácsi azt mondja: "Ha az én lányom lennél, akkor most azt mondanám..."

+1 Mikor a kutyá(i)m bepisilnek örömükben, ha hazamegyek. Neo - méreteiből adódóan - ezt általában a cipőmön intézi :)

Harisnyás bitang

Szóval akkor, ha a leples bitang leple alatt szüzek, szajhák, férfiak vétkezhetnek, és én a harisnyás bitang vagyok, akkor nekem meg a harisnyám alatt?! Ó.

És igen. Az utolsó fázis a tényleges munka megkezdése előtt, mikor már a blogomat is újradizájnolom. Persze ezzel semmi gond, itt a tavasz, a jó idő, itt is kell egy kis felfrissülés. A könyvek sem véletlenül csücsülnek itt hátul a polcokon. Kemény munka következik, és nem csupán szóban. Vigyázzatok, mert két olyan szakdoga van készülőben, ami a fejeteket is leviszi ;) Fogyasszátok majd őket olyan óvatosan, amilyen óvatosan én írom :D

Végtisztesség?

Vajon létezik olyan felnőtt ember Magyarországon, aki nem ismeri Ranschburg Jenő nevét? És vajon mi jut eszünkbe először a méltán híres pszichológusról?

És másodszor? És harmadszor? Bizonyára sokadszorra sem a pártpolitika. A Heti Válasz újságírójának mégis sikerült a professzor haláláról szóló hírt és a politikát összehoznia, azt a felcímet adta anyagának, hogy „Meghalt Gyurcsány bizalmasa”.

Ranschburg Jenő tudós volt. Az az ember, akit figyelve, akitől tanulva több nemzedék sajátította el a gyereknevelés alapjait. Cikkeivel, előadásaival, műsoraival, tanfolyamaival, számos könyvével és személyes válaszaival mindig rávilágított a problémák lényegére, működőképes segítséget nyújtott. Megtanította a szülőket arra, hogy ne csupán a saját akaratukat érvényesítsék, ne akarjanak minden egyes konfliktusban győzedelmeskedni a gyerekeik felett, próbáljanak meg empatikusan viselkedni és ne akarják a nevelést fenyegetéssel vagy agresszióval helyettesíteni. Nemzedékek tanulták meg tőle, hogy nem illik a gyereket verni és a tévére, mint bébiszitterre bízni a nevelését. (Ahogy egyre kevesebbet szerepelt, úgy vált újra egyre népszerűbbé mindkét „nevelési mód”. Vajon miért?)

Mindezek tudatában felmerülhet bárkiben is, hogy Ranschburg Jenő halálából pártpolitikai kérdést generáljon? A jobbik eset, hogy a Heti Válasz újságírója nem tudja ki halt meg – bár ez sem egy könnyen megbocsátható bűn. A rosszabbik… a gusztustalanság határát súrolja. Egy halott ember politikai nézetei mögé bújva ócsárolni a másik oldalt – a saját beállítottságunktól függetlenül is – vérlázító. Az újságírói etikáról pedig ne is beszéljünk, hiszen az valahol messze elakadt a Heti Válasz anyagának címe és felcíme között.

Ranschburg Jenő neve fogalom, bármit is gondolunk politikai nézeteiről, nem azonosítjuk korábbi vagy jelenlegi miniszterelnökökkel, kormánypártokkal. Ezt tenni a tudatlanság és a kicsinyesség netovábbja.



Továbbra is azt hiszem, nem baj, ha néhány anyagom itt is megjelenik...

De mi van alatta??

Vannak emberek, akikre nagyon büszke vagyok. Büszke vagyok, hogy ismerhetem őket, hogy tanulhattam és tanulhatok tőlük. Az egyik ilyen embertől azt tanultam, hogy a bulvárban nem elég lemenni kutyába. A kutya alá kell menni.
De létezik-e még a kutya alatt lévő világon túl is valami? Azt hiszem, igen. Ez a felcím, ez az utolsó bekezdés mindenen túltesz szerintem.
Talán ez volt az utolsó csepp a pohárban, hogy teljesen kiábránduljak a szakmából. Már csak egy kérdésem maradt: a pokol hányadik bugyra az újságíróké???

Mivel a felcímet levették:

Ámen!

Hosszútávú tervem: Párizsban (élni, tanulni, szerelmesen sétálni) Pierre-Yves Plat fiúcskát hallgatni élőben egy kávéházban (L)

Ó, hát már... jaj már :D:D:D

Oh, wow!!!