2011. január 31., hétfő
2011. január 29., szombat
Hopsz
Ma délután jutott eszembe, hogy könyves mémben meg sem említettem Kaffka Margit Színek és évek c. könyvét. Olvassátok el!!! Tetszeni fog ;)
Már a százkettedikben
Szép, napos péntek volt 1909. október 1-je. Meleg szellő fújdogált, az igazi vénasszonyok nyarán született Mihály bácsi. 2010. október 1-jén már nem volt ennyire kegyes az időjárás, pedig a hét ötödik napja volt akkor is. A tornácon ülve szeretett volna beszélgetni, de a csípős hideg miatt a szobában mesélt emlékeiről.
Sárguló, vörösbe forduló levelekkel tarkított szőlőlugas futja be a régi parasztház gangját. Benn a szobában díszes cserépkályha áll, már az idők kezdete óta. Melegíti a helyiséget, főképp a mellette álló ágyat, s aki rajta ül, a százkettedik őszét kezdő Lovász Mihályt. Ha valaki betévedne ide, meglátná a flanell ingben, mackónadrágban egy sárga, talán inkább megsárgult Junoszt tévét néző bácsit, ezt gondolhatná: „Vajon miért olyan hangos ez a tévé, és miért hunyorog ennyire ez a férfi? Hetven éves korra így elromlik a fül, a szem?” – Mihály bácsi ugyanis bátran letagadhatna húsz, de akár harminc évet is a korából. Mi az a százegyhez képest.
A ünnepelt szomorúan kezdi a beszélgetést. „Nem jó a régi dolgokról beszélni, olyan rossz volt. Nagy szegénység volt akkor.” Egy korty születésnapi pezsgő azonban megindítja az emlékeket.
Iskolai éveiről nem tud sokat mondani, tanulmányai nem tartottak sokáig, közbejött a háború, s már a harmadik osztályt sem tudta befejezni. „Pedig kiváló tanuló voltam. Az én értesítőmbe betűvel írták bele, hogy kitűnő, nem számjeggyel. Az első osztályban még jutalmat is kaptam a tanítótól; egy szem cukrot. De csak én. Egyet.” – tartja a levegőbe hüvelykujját kilencvenöt év távlatából is töretlen büszkeséggel. Az osztálylétszámra nem emlékszik, de azonnal kiszámolja, már-már ijesztő gyorsasággal. Három pad..., padonként hat ember..., a lányok többen... és már meg is van: hetvennégyen „mentek fel” az első osztályba, a tanító úr pedig – akiről később a faluban utcát neveztek el – kántor is volt egyszemélyben. „Hét óráig a templomban volt, addig én tanítottam a többieket számolni.”
Azok még a jobb idők voltak, akkor még volt szén. Később a háború mindent felemésztett. Kockákra vágott, száraz, tömör trágyával fűtöttek volna az iskolában, de a füst miatt nem lehetett tanítani. Így csak novemberig tartott az első félév, a második pedig márciusban kezdődött.
Lovász Mihálynak azonban el kellett hagynia az iskolapadot az ősz beköszöntével. Az öt gyermekét egyedül nevelő édesanya egy nap levelet kapott a fronton szolgáló férjétől. Az üzenet szerint, akinek huszonöt holdnál nagyobb területű földje van, azt felmentik a szolgálat alól, mert nem volt az országban kenyér, szükség volt a gazdálkodókra. Így került Mihály egy, a család által az egyháztól szolgabérbe vett ötven holdas tanyára gondozni a jószágokat. „Ötven kiló búzát kértek a haszonbérért kisholdanként (szerk.: kb. 4000 m2). Kilenc évesen kerültem oda, egész télen jéghideg házban háltam. Volt a tanyán huszonkét tyúk meg egy kakas, nyolc liba és egy gúnár. Azokkal voltam egész télen és fűztem vakaróval a cirkot. (szerk.: A seprű alapanyaga.) Egy héten egyszer, vasárnap hoztak főtt ételt.”
A háború után még heti egyszeri főtt étel sem volt. Mihály bácsi csak a „szúrós kenyérre”emlékszik azokból az időkből. A kenyérre, ami lisztet nemigen látott, és szinte fájt enni.
Lovász Mihály kiválósága később is megmutatkozott. Őt választották a kőteleki levente század parancsnokának. Még ma is kihúzza magát, s vezényel, énekel, ha eszébe jutnak azok az évek.
Mihály bácsi 1933-ban vette el feleségét, a néhai Horváth Juliannát, akivel 59 évig élt boldog házasságban. Három gyermekük született: Mihály, Erzsi és Ignácz.
A második világháború idején Mihály bácsi már felnőtt férfi volt, mégsem vitték el katonának. „Szombaton soroztak, nekem meg sérvem volt. Nem mondtam meg, hogy hétfőn megyek műtétre, így maradtam. Mindenki csak nézett, én voltam a legerősebb a faluban, nem hitték el, hogy bajom van.”
A málenkij robottal is szerencséje volt. Az akkori szomszédjával beszélgettek az udvaron, mikor bejött a portára két orosz, elkérték a személyi igazolványukat, s mivel ő volt a fiatalabb, a hátához nyomták a puskát, és már tessékelték is kifelé a kapun. A szomszéd gyerekek is ott játszottak. Mikor meglátták, hogy fegyvert fogtak Mihály bácsira, sírva körülfogták, nem engedték elvinni. „Nyolc apró gyerek vett körbe, az orosz meg azt mondta, neveljem inkább őket. Azt hitte, mind az enyém. Aztán elmentek, én meg elbújtam. Kis idő múlva visszajöttek, a feleségemre fogták a puskát, de ő nem adott ki. Nyolcvanhat férfit vittek el akkor a faluból. Azt bánom egyedül, hogy Jóska testvéremet nem tudtam megmenteni. Láttam, ahogy elviszik.”
Mihály bácsi ül az ágy szélén, ölében egy szalvéta, a születésnapi tortából falatozik és mesél. Étvágya a régi, ahogyan a jókedve is. A hosszú élet titkáról nem tud sokat, csak annyit, ő mindig a Jóisten ege alatt, a szabad levegőn dolgozott, nem is keveset, s az étlapon is mindig olyan fogások szerepeltek, amikhez nem kellett a boltba menni, volt hozzá a ház körül minden. Mihály bácsi ül, kis tévéjén keresztül figyeli, mi zajlik a világban, és bárkivel örömmel elbeszélget, aki betér hozzá.
Emlékszik mindenre, és emlékezni is fog örökké.
(Gondolkodtam, s talán itt is elfér ez az anyag...)
Sárguló, vörösbe forduló levelekkel tarkított szőlőlugas futja be a régi parasztház gangját. Benn a szobában díszes cserépkályha áll, már az idők kezdete óta. Melegíti a helyiséget, főképp a mellette álló ágyat, s aki rajta ül, a százkettedik őszét kezdő Lovász Mihályt. Ha valaki betévedne ide, meglátná a flanell ingben, mackónadrágban egy sárga, talán inkább megsárgult Junoszt tévét néző bácsit, ezt gondolhatná: „Vajon miért olyan hangos ez a tévé, és miért hunyorog ennyire ez a férfi? Hetven éves korra így elromlik a fül, a szem?” – Mihály bácsi ugyanis bátran letagadhatna húsz, de akár harminc évet is a korából. Mi az a százegyhez képest.
A ünnepelt szomorúan kezdi a beszélgetést. „Nem jó a régi dolgokról beszélni, olyan rossz volt. Nagy szegénység volt akkor.” Egy korty születésnapi pezsgő azonban megindítja az emlékeket.
Iskolai éveiről nem tud sokat mondani, tanulmányai nem tartottak sokáig, közbejött a háború, s már a harmadik osztályt sem tudta befejezni. „Pedig kiváló tanuló voltam. Az én értesítőmbe betűvel írták bele, hogy kitűnő, nem számjeggyel. Az első osztályban még jutalmat is kaptam a tanítótól; egy szem cukrot. De csak én. Egyet.” – tartja a levegőbe hüvelykujját kilencvenöt év távlatából is töretlen büszkeséggel. Az osztálylétszámra nem emlékszik, de azonnal kiszámolja, már-már ijesztő gyorsasággal. Három pad..., padonként hat ember..., a lányok többen... és már meg is van: hetvennégyen „mentek fel” az első osztályba, a tanító úr pedig – akiről később a faluban utcát neveztek el – kántor is volt egyszemélyben. „Hét óráig a templomban volt, addig én tanítottam a többieket számolni.”
Azok még a jobb idők voltak, akkor még volt szén. Később a háború mindent felemésztett. Kockákra vágott, száraz, tömör trágyával fűtöttek volna az iskolában, de a füst miatt nem lehetett tanítani. Így csak novemberig tartott az első félév, a második pedig márciusban kezdődött.
Lovász Mihálynak azonban el kellett hagynia az iskolapadot az ősz beköszöntével. Az öt gyermekét egyedül nevelő édesanya egy nap levelet kapott a fronton szolgáló férjétől. Az üzenet szerint, akinek huszonöt holdnál nagyobb területű földje van, azt felmentik a szolgálat alól, mert nem volt az országban kenyér, szükség volt a gazdálkodókra. Így került Mihály egy, a család által az egyháztól szolgabérbe vett ötven holdas tanyára gondozni a jószágokat. „Ötven kiló búzát kértek a haszonbérért kisholdanként (szerk.: kb. 4000 m2). Kilenc évesen kerültem oda, egész télen jéghideg házban háltam. Volt a tanyán huszonkét tyúk meg egy kakas, nyolc liba és egy gúnár. Azokkal voltam egész télen és fűztem vakaróval a cirkot. (szerk.: A seprű alapanyaga.) Egy héten egyszer, vasárnap hoztak főtt ételt.”
A háború után még heti egyszeri főtt étel sem volt. Mihály bácsi csak a „szúrós kenyérre”emlékszik azokból az időkből. A kenyérre, ami lisztet nemigen látott, és szinte fájt enni.
Lovász Mihály kiválósága később is megmutatkozott. Őt választották a kőteleki levente század parancsnokának. Még ma is kihúzza magát, s vezényel, énekel, ha eszébe jutnak azok az évek.
Mihály bácsi 1933-ban vette el feleségét, a néhai Horváth Juliannát, akivel 59 évig élt boldog házasságban. Három gyermekük született: Mihály, Erzsi és Ignácz.
A második világháború idején Mihály bácsi már felnőtt férfi volt, mégsem vitték el katonának. „Szombaton soroztak, nekem meg sérvem volt. Nem mondtam meg, hogy hétfőn megyek műtétre, így maradtam. Mindenki csak nézett, én voltam a legerősebb a faluban, nem hitték el, hogy bajom van.”
A málenkij robottal is szerencséje volt. Az akkori szomszédjával beszélgettek az udvaron, mikor bejött a portára két orosz, elkérték a személyi igazolványukat, s mivel ő volt a fiatalabb, a hátához nyomták a puskát, és már tessékelték is kifelé a kapun. A szomszéd gyerekek is ott játszottak. Mikor meglátták, hogy fegyvert fogtak Mihály bácsira, sírva körülfogták, nem engedték elvinni. „Nyolc apró gyerek vett körbe, az orosz meg azt mondta, neveljem inkább őket. Azt hitte, mind az enyém. Aztán elmentek, én meg elbújtam. Kis idő múlva visszajöttek, a feleségemre fogták a puskát, de ő nem adott ki. Nyolcvanhat férfit vittek el akkor a faluból. Azt bánom egyedül, hogy Jóska testvéremet nem tudtam megmenteni. Láttam, ahogy elviszik.”
Mihály bácsi ül az ágy szélén, ölében egy szalvéta, a születésnapi tortából falatozik és mesél. Étvágya a régi, ahogyan a jókedve is. A hosszú élet titkáról nem tud sokat, csak annyit, ő mindig a Jóisten ege alatt, a szabad levegőn dolgozott, nem is keveset, s az étlapon is mindig olyan fogások szerepeltek, amikhez nem kellett a boltba menni, volt hozzá a ház körül minden. Mihály bácsi ül, kis tévéjén keresztül figyeli, mi zajlik a világban, és bárkivel örömmel elbeszélget, aki betér hozzá.
Emlékszik mindenre, és emlékezni is fog örökké.
(Gondolkodtam, s talán itt is elfér ez az anyag...)
Au-au
Azt álmodni, hogy majd' bepisilsz, de minden wc foglalt, és ami mégsem az, azt meg javítják, elég veszélyes dolog. Vízágyat ugyan nem produkáltam, de rohantam. Majd 5 perc múlva megint, és megint, és megint...
Felfáztam, ez van. Nyomom ezerrel a folyadékot, és már elmondhatom magamról, hogy vettem életeben sós gyógy-ülőfürdőt... nem jó! :(
Felfáztam, ez van. Nyomom ezerrel a folyadékot, és már elmondhatom magamról, hogy vettem életeben sós gyógy-ülőfürdőt... nem jó! :(
2011. január 25., kedd
2011. január 23., vasárnap
Filmkavalkád
A SzépTornacipős Lány a minap filmekkel mókázott. Nézzük az én 10-esemet ;) (Ami így, utólag 13 lett.)
Igyekeztem kihagyni az "általános" filmeket. Biztosan így is akadnak lerágott csontok, de nézzük! (A sorrend nem valós film-hierarchia. Én sem tudtam eldönteni, egyszerűen így jutottak eszembe.)Inkább beszéljenek a videók, mint én.
REPRISE
THE RETURN
MY LIFE WITHOUT ME
LILJA 4-EVER
Ezen a ponton feladom, és jönnek az ismertebbek. Azt hiszem, ez az egész lista egy káosz lesz, de vállalom mindet ;)
DANCES WITH WOLVES
DOGVILLE
THE GAME
THE SHAWSHANK REDEMPTION
21 GRAMS
VANILLA SKY
És egy komoly csavar:
SZINDBÁD
A TANÚ
VESNICKO MÁ STREDISKOVÁ
És azt hiszem, hogy muszáj lesz befejeznem, mert minél többet teszek ki, annál több jut eszembe.
Csemegézzetek ;)
Igyekeztem kihagyni az "általános" filmeket. Biztosan így is akadnak lerágott csontok, de nézzük! (A sorrend nem valós film-hierarchia. Én sem tudtam eldönteni, egyszerűen így jutottak eszembe.)Inkább beszéljenek a videók, mint én.
REPRISE
THE RETURN
MY LIFE WITHOUT ME
LILJA 4-EVER
Ezen a ponton feladom, és jönnek az ismertebbek. Azt hiszem, ez az egész lista egy káosz lesz, de vállalom mindet ;)
DANCES WITH WOLVES
DOGVILLE
THE GAME
THE SHAWSHANK REDEMPTION
21 GRAMS
VANILLA SKY
És egy komoly csavar:
SZINDBÁD
A TANÚ
VESNICKO MÁ STREDISKOVÁ
És azt hiszem, hogy muszáj lesz befejeznem, mert minél többet teszek ki, annál több jut eszembe.
Csemegézzetek ;)
2011. január 22., szombat
molyol
1. A múlt év legjobb könyve: Capote - Mozart és a kaméleonok ...mmint nekem legjobb könyv
2. Több mint 3 alkalommal olvastam: Virginia Woolf - Mrs. Dalloway
3. Kedvenc könyvsorozat: a Szindbádok, amennyiben az sorozat... hm
4. A sorozat kedvenc része: Talán maga a Szindbád
5. Boldog leszel ettől a könyvtől: A boldog az nevetős értelemben boldog? Vagy épp szívet melengetően? Vagy elégedetten? Mert akkor a., Tokaji - Szólítsatok Brad Pittnek b., Lázár Ervin - A Négyszögletű Kerek Erdő c., Updike - A zeneiskola (a novellák legtöbbje, kivéve A bolgár költőnő, mert attól mérhetetlenül szomorú leszek)
6. Szomorúvá tesz: Lásd: fentebb :) Amúgy Balzac - Goriot apó (még sírtam is rajta) és Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére (ezen is)
7. Leginkább alulértékelt könyv: A Fekete István könyvek általában. Pedig én imádom, a Ci-Nyi meg... hát a legtündéribb ^^
8. Túlértékelt könyv: Spencer Johnson - Hová lett a sajtom? Bestseller szar. Pedig még a vaterára is regisztráltam, hogy megkaparintsam... de minek?!
9. Amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de aztán mégis: Szilvási - Egymás szemében Azt hiszem, jókor olvastam. Köszi Aputa ;) És Vámos Miklós - Apák könyve Csak rosszat meséltek róla, és én imádom.
10. Kedvenc klasszikus: Goethe - Az ifjú Werther szenvedései Asszem.
11. Ami nagyon nem tetszett: Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig Pfűűűűű...
12. Amit valaha szerettem, de most már nem: Úgy gondolod, hogy kiver tőle a víz, fejjel megyek a falnak, ilyesmi? Akkor COELHO
13. Kedvenc író: Hm. Ha szépirodalomra gondolok, akkor Virginia Woolf jut eszembe. Amúgy természetesen Capote :)
14. Kedvenc könyv az írótól: VW - Mrs. Dalloway, TC - Mozart és a kaméleonok
15. Kedvenc férfi karakter: Ralph Denham (VW - Éjre nap)
16. Kedvenc női karakter: Koltay Denise (Dallos - A nap szerelmese, Aranyecset)
17. Kedvenc idézet: "Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá; és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja."
18. Csalódtam benne: Csernus - A nő Kábé a 3. oldal után tettem le. Végleg. Nem is értem, minek kezdtem el olvasni...
19. Legjobb adaptáció: Stephen Daldry - Az órák
20. Kedvenc romantikus: Igazából azt hiszem, hogy szinte csak szomorú romantikusokat olvasok, de abból aztán sokat.
21. Gyerekkori kedvenc: Fazekas Anna - Öreg néne őzikéje :D
22. Kedvenc saját könyvem: Még mindig: VW - Mrs. Dalloway, TC - Mozart és a kaméleonok
23. Régóta el akarom olvasni, de még mindig nem került rá sor: Steinbeck - Édentől keletre
24. A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: Capote-t. Bármelyiket.
25. A karakter, akivel a legjobban tudsz azonosulni: Hrabal legtöbb karakterével asszem teljesen tudok.
26. A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásomat valamiben: A.J. Christian - Mit keresett Isten a hálószobában Nevessetek ki, de tényleg. A féltékenység fogalma teljesen átértékelődött. Azt a részt ajánlom nagyon!!
27. Legmeglepőbb csavar vagy befejezés egy történetben: Updike - A kentaur
28. Kedvenc könyvcím: Mmint legviccesebb? Mert az Al.x.ndra nevű könyvesboltban egy "Dugj meg" című könyvvel néztem farkasszemet, mikor beléptem. Ha a cím nem is, de a sztori kedvenc lett;)
29. Mindenki utálta, kivéve én: Jókai - A kőszívű ember fiai
30. Abszolút kedvenc könyvem: Már megint????? Mrs. Dalloway
Amúgy nagyon rossz, mert most jöttem rá, hogy max 3 évre visszamenőleg emlékszem az olvasmányaimra. A többi csak olyan, ami kötelező volt, szóval él a köztudatban is amúgy is, esetleg olyan, amiből könyv is készült, de olvastam is.
Butulok. Ez nem volt olyan mókás, mint gondoltam... :(
2. Több mint 3 alkalommal olvastam: Virginia Woolf - Mrs. Dalloway
3. Kedvenc könyvsorozat: a Szindbádok, amennyiben az sorozat... hm
4. A sorozat kedvenc része: Talán maga a Szindbád
5. Boldog leszel ettől a könyvtől: A boldog az nevetős értelemben boldog? Vagy épp szívet melengetően? Vagy elégedetten? Mert akkor a., Tokaji - Szólítsatok Brad Pittnek b., Lázár Ervin - A Négyszögletű Kerek Erdő c., Updike - A zeneiskola (a novellák legtöbbje, kivéve A bolgár költőnő, mert attól mérhetetlenül szomorú leszek)
6. Szomorúvá tesz: Lásd: fentebb :) Amúgy Balzac - Goriot apó (még sírtam is rajta) és Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére (ezen is)
7. Leginkább alulértékelt könyv: A Fekete István könyvek általában. Pedig én imádom, a Ci-Nyi meg... hát a legtündéribb ^^
8. Túlértékelt könyv: Spencer Johnson - Hová lett a sajtom? Bestseller szar. Pedig még a vaterára is regisztráltam, hogy megkaparintsam... de minek?!
9. Amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de aztán mégis: Szilvási - Egymás szemében Azt hiszem, jókor olvastam. Köszi Aputa ;) És Vámos Miklós - Apák könyve Csak rosszat meséltek róla, és én imádom.
10. Kedvenc klasszikus: Goethe - Az ifjú Werther szenvedései Asszem.
11. Ami nagyon nem tetszett: Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig Pfűűűűű...
12. Amit valaha szerettem, de most már nem: Úgy gondolod, hogy kiver tőle a víz, fejjel megyek a falnak, ilyesmi? Akkor COELHO
13. Kedvenc író: Hm. Ha szépirodalomra gondolok, akkor Virginia Woolf jut eszembe. Amúgy természetesen Capote :)
14. Kedvenc könyv az írótól: VW - Mrs. Dalloway, TC - Mozart és a kaméleonok
15. Kedvenc férfi karakter: Ralph Denham (VW - Éjre nap)
16. Kedvenc női karakter: Koltay Denise (Dallos - A nap szerelmese, Aranyecset)
17. Kedvenc idézet: "Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá; és a korbácsot kizárólag önostorozásra szánja."
18. Csalódtam benne: Csernus - A nő Kábé a 3. oldal után tettem le. Végleg. Nem is értem, minek kezdtem el olvasni...
19. Legjobb adaptáció: Stephen Daldry - Az órák
20. Kedvenc romantikus: Igazából azt hiszem, hogy szinte csak szomorú romantikusokat olvasok, de abból aztán sokat.
21. Gyerekkori kedvenc: Fazekas Anna - Öreg néne őzikéje :D
22. Kedvenc saját könyvem: Még mindig: VW - Mrs. Dalloway, TC - Mozart és a kaméleonok
23. Régóta el akarom olvasni, de még mindig nem került rá sor: Steinbeck - Édentől keletre
24. A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: Capote-t. Bármelyiket.
25. A karakter, akivel a legjobban tudsz azonosulni: Hrabal legtöbb karakterével asszem teljesen tudok.
26. A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásomat valamiben: A.J. Christian - Mit keresett Isten a hálószobában Nevessetek ki, de tényleg. A féltékenység fogalma teljesen átértékelődött. Azt a részt ajánlom nagyon!!
27. Legmeglepőbb csavar vagy befejezés egy történetben: Updike - A kentaur
28. Kedvenc könyvcím: Mmint legviccesebb? Mert az Al.x.ndra nevű könyvesboltban egy "Dugj meg" című könyvvel néztem farkasszemet, mikor beléptem. Ha a cím nem is, de a sztori kedvenc lett;)
29. Mindenki utálta, kivéve én: Jókai - A kőszívű ember fiai
30. Abszolút kedvenc könyvem: Már megint????? Mrs. Dalloway
Amúgy nagyon rossz, mert most jöttem rá, hogy max 3 évre visszamenőleg emlékszem az olvasmányaimra. A többi csak olyan, ami kötelező volt, szóval él a köztudatban is amúgy is, esetleg olyan, amiből könyv is készült, de olvastam is.
Butulok. Ez nem volt olyan mókás, mint gondoltam... :(
2011. január 14., péntek
Hajnali fél 5-kor...
... összebújva, teljesen átszellemülve, szótlanul csodálkozni azon, hogy milyen szépen eszik a tekik azokat az almákat, amiket picit bevagdostunk néhány perccel korábban, mert annyira pici a szájuk állatkáinknak, hogy még az sem elég nekik, ha 8 darabra vágjuk az elemózsiát... szóval ez már tényleg beteges :D
2011. január 12., szerda
2011. január 10., hétfő
2011. január 5., szerda
2011. január 2., vasárnap
Legyen
Olvastalak Benneteket, és mindenki csinált számvetést, szóval én is rászánom magam. Igaz, már január 2. van, de nem késő ez még sztem. (A kisboltban is ma van leltár, ezért csak reggel 7-től délelőtt 10-ig voltak nyitva:)
Ferihegyen barátnők várásának száma: 1
Gonosz fiúk szarvának letörése: legalább 2
Bulikban, szórakozóhelyeken ismerkedés: számtalan
A Zeneművészeti hangversenytermének ablakában csücsülés: 1
Koncertek, amikre nem mentem, mert drágák voltak: sokkal több mint szerettem volna :(
Skorpiók száma a hasamon: 1
Szakmai gyakorlatok száma: 2
Elfogyasztott kávék száma a szakmai gyakorlat alatt: összeszámlálhatatlan
Rév Lívia hangversenyek száma: 1, azaz egy... EEEGY!!! <3
Szakítások úgy, hogy nem is jártunk: 1
Elkészített interjúk száma: sokkkkkkal több mint szerettem volna
Költözések száma: 1
Új lakótársak száma: 2, 3, 2, 3
4-esre megírt opkut vizsgák száma: 1
AHA koncertek száma: 1
Esőben nagyon sok kilométert biciklizések száma a Völgybe: 1
Külföldre kimenő mackópajtások száma: 1
Apuk száma: 1
Kapott rózsák száma: 1, ami első és egyben egyetlen :)
Vacka koncertek száma: 1
Prágák száma: 1
Konferenciák száma: 4
Nagyon jó új mackópajtások száma: 1+1+1
Új kedvenc tanárnénik száma: 2
Nyomozások száma: 1
Régiúj barátok száma: 3
Kutyusok száma: már nem tudom követni
Tekik száma: 0 :'(
Tervek száma: n+1, határérték valahol a végtelenben
Ferihegyen barátnők várásának száma: 1
Gonosz fiúk szarvának letörése: legalább 2
Bulikban, szórakozóhelyeken ismerkedés: számtalan
A Zeneművészeti hangversenytermének ablakában csücsülés: 1
Koncertek, amikre nem mentem, mert drágák voltak: sokkal több mint szerettem volna :(
Skorpiók száma a hasamon: 1
Szakmai gyakorlatok száma: 2
Elfogyasztott kávék száma a szakmai gyakorlat alatt: összeszámlálhatatlan
Rév Lívia hangversenyek száma: 1, azaz egy... EEEGY!!! <3
Szakítások úgy, hogy nem is jártunk: 1
Elkészített interjúk száma: sokkkkkkal több mint szerettem volna
Költözések száma: 1
Új lakótársak száma: 2, 3, 2, 3
4-esre megírt opkut vizsgák száma: 1
AHA koncertek száma: 1
Esőben nagyon sok kilométert biciklizések száma a Völgybe: 1
Külföldre kimenő mackópajtások száma: 1
Apuk száma: 1
Kapott rózsák száma: 1, ami első és egyben egyetlen :)
Vacka koncertek száma: 1
Prágák száma: 1
Konferenciák száma: 4
Nagyon jó új mackópajtások száma: 1+1+1
Új kedvenc tanárnénik száma: 2
Nyomozások száma: 1
Régiúj barátok száma: 3
Kutyusok száma: már nem tudom követni
Tekik száma: 0 :'(
Tervek száma: n+1, határérték valahol a végtelenben
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)