2010. október 13., szerda

Úton

Én már csak egyetlen dolgot szeretnék: ülni a vonaton, és robogni Prága felé. Ülünk majd egymás mellett, fogjuk egymás kezét, a lábamon lesz a gyönyörű lábszármelegítőm, amit ma akkor is meghorgolok, ha egy pillanatot sem alszom, az ölemben lesz az a szippiszuppi fényképező, amit a fotós fiútól kaptunk, mindent megörökítek majd, Te a szép új pulóveredben leszel, mosolygunk, mint két vadalma, a kis lüke fiúkák meg ott szemtelenkednek majd, és mindenre megjegyzéseket tesznek. Néha közlik, hogy milyen öregek vagyunk, adnak nekem egy puszit, megölelnek, nevetünk és minden gondtalan, boldog lesz!
Már csak egyet kell aludni :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése