Tegnap megbeszéltük a buszon Nyútonnal, hogy megint olyan jól sikerült ez a kis 23-ai utazás, mézeskalácsozás, hogy minden évben ehhez tartjuk majd magunkat!
A fénypont a teázós sztori volt. Megérkeztünk az állomásra, ahol Papa és Mama már várt minket, de ők sem tudták csillapítani a torokfájásomat, uh bementem az egyik kocsmába venni egy teát. "Lesz, ami lesz, én ki nem jövök tea nélkül" alapon vágódtam be az ojjektumba, s néhány perc múlva széles mosollyal, s egy gőzölgő teával tértem vissza. Nyúti annyira megkívánta az én kis meleg italomat, hogy ő is bement venni egyet. Pár perc sem telt bele, s jött ő is... meglepően vidáman.
- Mi történt???
- Bementem, kértem egy teát. Mire a nő: "Megvan a párja!" Elvitelre kérném, műanyag pohárban. Mire ő: "Ez is stimmel. Milyen legyen? Fekete, epres, feketeribizlis...?" Legyen fekteribizlis. Nő: "Na, ez is. Hány cukorral kéri?" Kettővel. "Igen, először ő is kettővel kérte." Nem is, inkább hárommal. "...Utána meg hárommal." Mire én: Az lehet, de ő nem kért bele citromot, de én most kérek. "Honnan tudja?" - így a nő. Én pedig csak mosolyogtam, és kijöttem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése