- Akkor kiírhatom FB-ra, hogy eljegyeztél?
- Nem.
- ??
- Rontanád az esélyeimet a nőknél.

Apu reggel elutazott Aputához és Anutához. Üres lakásra jöttem haza, egyedül vagyok, egyedül alszom, egyedül ébredek. Néhány hónappal ezelőtt ugyanez volt a helyzet. Aztán reggel egyedül kávéztam, de a cigimet már nem tudtam elszívni, mert ki kellett hívnom a mentőket, akiket egyedül vártam.

Reményeim szerint ma nem ez lesz. Viszont ma egyedül erről álmodok majd, az hétszentség.

8 nappal utána

Január 6., éjszaka van, és én 8 napja készülök az évértékelőmre. Valahogyan nem megy már ez olyan gördülékenyen, mint rég. Töprengetm, vajon miért, hiszen minden rendben, boldog vagyok, de valahogyan egyre kevésbé szeretek visszatekinteni. Talán tudatosan. Pedig a múltamban sem találok kivetnivalót.

Mit adott nekem 2012?

Sok tekintetben többet, mint az előző 23 év. Megtanultam, hogy az emberek nem eredendően jók. Sőt. Eredendően rosszak, és kutatnod kell, meg kell szenvedned, hogy megtaláld azt a néhány barátod, akit annak is nevezel.
Megtanultam, hogy egy adag lángos boldogabbá tehet, mint egy méregdrága ebéd a főváros legflancosabb éttermeinek bármelyikében.
Megtanultam, hogy 1500 forintos turkálós estélyikben is lehet a legszebb a mosolyod.
Ahogyan azt is, hogy hordhat valaki szemetet épp az esze miatt.
És megtanultam, hogy vannak emberek, akik nem tudnak létezni telefon nélkül.

Aztán rájöttem, hogy nem kell mindez. Azóta egy kis házról álmodom, kerttel, virágokkal, egy frizbis kutyával, akit egész nap csak tanítgat majd a gazdája. Álmodom még egy traktorgumi homokozóról és egy nagy diófáról, amiről vastag kötél lóg le és kanyarodik vissza rá a felénél egy fadeszkával. Többről talán nem is.

És tudom, hogy ennek az évnek köszönhetem azt, hogy az igazi álmom felé fordulhattam, és remélem, jövő ilyenkor már arról írok, hogy jó pár lépéssel közelebb vagyok ahhoz a hintához... ha nem is ülök még rajta.

GG

A Gilmore Girls nagy rejtélye: vajon hogyan képes Jess félbehajtani és a farzsebébe tuszkolni egy Dosztojevszkij kötetet?? Hm??

"A csinos nőket hagyjuk a fantáziátlan férfiaknak." - ennyi :)

Háromszorosan

Azt mondják, a baj mindig hármasával jár. Sokat gondolkodtam én már ezen: tényleg így lenne? Vagy csak babona? Esteleg mi beszéljük magunkba a másik kettőt?
Viszont, ha így van, a jónak is háromszorosan kell érkeznie! Ha úgy vesszük, ma talán meg is volt.
Például: egy év után először beszélgetni a szomszéd bácsival, és három utcán át úgy sétálni vele a fővárosban, hogy szinte mindenki ránk köszön és megkérdezi, hogy van :)
Aztán mondjuk az se semmi, hogy csajoztak a horgolós blogommal :) Ez azért nem kis büszkeséggel tölt el! Persze elismerésem annak a fiatalembernek, aki egy horgolt lábfejdísszel szólít le egy lányt és a "kolléganője blogja" témára vált. Az pedig, hogy bejött neki - külön tapsvihar :)
Végül pedig valaki előáll egy ötlettel, ami több hónapnyi töprengésen lendít át... felbecsülhetetlen :)

A mai nap jó nap.Pont.

Mikor ma Aprajafalván Anuta az utolsó pillanatban megjelent a megállóban, a buszon pedig kiscsengőnek szólítottak, és elsőre be sem ugrott, hogy ez a bácsi bizony még az ovis jelemre is emlékszik - ezek igazán jók voltak :)